A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Belterületi vízrendezési problémák

Fontos a belterületi vízelvezető létesítmények külterületi befogadójának állapota, üzemkészsége. Mivel ezek a művek döntően vízitársulati üzemeltetésben vannak, az üzemeltetési összhangot meg kell teremteni az önkormányzati művek és a társulati művek között. Az a sajnálatos gyakorlat sok síkvidéki településen, hogy a belterületi és külterületi művek megfelelő kapcsolatának kialakításáról megfeledkeznek, így gyakran a védelmi beavatkozások (pl. átemelés, szivattyúzás) sem kellően hatékonyak (pl. a „körbeszivattyúzás” miatt). A belterületi és külterületi művek jó együttműködéséhez feltétlenül szükséges a partnerség, általában a települési önkormányzat és az érintett vízitársulat között. Erre alapot szolgáltathat az, hogy szinte valamennyi magyarországi település tagja vízitársulatnak. A partnerséget (ami Európai Uniós alapelv) ki kell terjeszteni a vízrendezési művek összhangjának megteremtésére, közös üzemeltetésére is. Ez a vízitársulaton belül (differenciált érdekeltségi hozzájárulás) és kívül (szerződéses viszony a művek üzemeltetésére) egyaránt megteremthető. 8. Fejlesztési és fenntartási források Az önkormányzati művek fejlesztéséhez önkormányzati saját erőt igénylő állami támogatási források álltak rendelkezésre. Az állami támogatások részben a Belügyminisztériumtól, részben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól származtak. Az FVM néhány éven keresztül írt ki önkormányzatok számára pályázatot a tulajdonukban lévő külterületi művek rekonstrukciójára, fejlesztésére. A Belügyminisztérium címzett támogatásokkal segíti a belterületi vízrendezést. Ezek a támogatások azonban nem hoztak áttörést a probléma megoldásában, mert az FVM évek óta nem tud új pályázatot kiírni (így néhány megkezdett beruházás befejezése folyik), a BM pedig évente 5-10 települést tud támogatni az erre a célra rendelkezésre álló évi néhány milliárd forint forrásból. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program csak kismértékben támogatja az önkormányzati művek fejlesztését: a mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése csak külterületi művekhez ad támogatást, a falufejlesztési program ugyan támogatja a belterületi árkok rendbehozatalát, de ennek támogatási kerete kimerült. A decentralizált fejlesztési keretekből esetenként és korlátozott mértékben kapható fejlesztési támogatás. Összességében tehát az állapítható meg, hogy az elmúlt 5-6 évben a települési önkormányzatok a belterületi vízrendezési művek fejlesztéséhez csak nagyon csekély mértékben, a feladatok költségeihez mérten elenyésző értékben jutottak hozzá állami támogatáshoz. Mivel saját forrásaikból is keveset tudtak erre fordítani, az elmúlt időszakban ezen a területen érdemi változás nem történt. A fenntartás és működtetés forrásai még csekélyebben. Erre külső támogatás nem vehető igénybe, tehát a települési önkormányzatok csak saját erejükre támaszkodhattak. Ezt felhasználhatták úgy, hogy a fenntartásra, a működtetésre szerződést kötöttek vállalkozóval vagy vízitársulattal, de a felhasználás célszerűbb megoldása volt a vízitársulati fenntartási és üzemelési feladatokhoz kapcsolódni és a saját forrást differenciált érdekeltségi hozzájárulás formájában a vízitársulat rendelkezésére bocsátani. A belterületi vízrendezési problémák társulati úton is megoldhatók. Belterületi vízrendezési társulatok alakíthatók és a víziközmű társulatok is átalakíthatók belterületi vízrendezési társulattá illetve feladatkörük a belterületi vízrendezéssel kibővíthető. A társulati úton történő belterületi vízrendezésnek az az előnye, hogy a lakossági forrás érdekeltségi hozzájárulás formájában bevonható, illetve, hogy a társulat vízügyi forrásokra is pályázhat (pl. vízügyi célelőirányzat). Sajnos ez a lehetőség csak elméleti, mert a vízügyi célelőirányzat jelenleg forráshiány miatt nem támogat belterületi vízrendezést. 5