A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
1. szekció: TELEPÜLÉSI VÍZGAZDÁLKODÁS - Csegény József, FETIKÖVIZIG: A Tiszai kommunális hulladék szennyezés
belüli vízhozamok az éghajlati sajátosságokat követik. Általánosságban a vízgyűjtő területén a tavaszi hónapok a legbővizűbbek. Az áradások igen hevesek, lefolyásukat a mellékfolyók árhullámai jelentősen befolyásolják. Tartós esőzések során az árhullámok össze is torlódhatnak. Mivel a Tisza kifejezetten síksági folyó - vízgyűjtőjén a magas hegységi területek aránya 1% körüli, míg a 200 m alattiaké 46% - és a vízgyűjtő legmagasabb pontja (2506 m) is az állandó hóhatár alatt található, hiányoznak az állandó vízpótlást biztosító gleccser vizek és moréna tavak. Szintén befolyásolja az elfolyás mértékét a vízgyűjtő terület vízzáró képessége. Ebből a szempontból megállapítható, hogy a Felső-Tisza, a Szamos és a Bodrog vízgyűjtőjében uralkodó féligáteresztő felületek mérsékelni képesek az árvizek hevességét, illetve némi tartalékot képeznek a kisvizes időszakokban. Az Alföldön vízzáró felszín található és ugyanez jellemző a Körösök vidékére is. E területeken ez a belvízképződés fő oka is. A hótakaróban tárolt vízkészlet lefolyása után a vízszállítás rohamosan csökken, azaz a folyó víztartalékai hamar kimerülnek. A kisvizes időszak elsősorban nyáron és ősszel jelentkezik, elsősorban augusztus-október között, amit a csapadék hiány mellett a párolgás magas értéke is tovább súlyosbít. A legalacsonyabb kisvízi értékeket az utóbbi években mérték, a folyószabályozás hatására bekövetkezett jelentős medermélyülés következtében. A vízjáték szélső értékei mindenhol elérik a 8 m-t, de szélsőséges esetekben egyes szelvényekben a vízszintingadozás elérheti a 20 m-t is. A rendkívüli szennyezés kialakulásának körülményei A Keleti Kárpátokban 2004. szeptember 22-27-én előfordult 50-60 mm csapadék hatására megindult árhullám, a Tisza kárpátaljai szakaszán 2,0 - 2,8 méter vízállás emelkedést eredményezett, ennek hatására a Tiszán 3-4 m/sec vízsebesség alakult ki. A folyón levonuló árhullám elsodorta az ártéren illegálisan lerakott hulladékot. A hazai események, elrendelt készültségi fokozatok, kárelhárítási tevékenység leírása Az uszadék 2004. szeptember 26-án jelent meg magyar területen, az árhullám elején Tisza tivadari szakaszán kezdetben, csaknem egy tömbben úszott, majd Vásárosnamény alatt egyre inkább szétterült (1. kép), és több tíz kilométeres szakaszt fedett be 10-40%, helyenként 70%-os mértékben, illetve fennakadt a part menti fákon és bokrokon. A Tiszán levonuló uszadék tömegre a lakosság hívta fel a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság figyelmét. A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség képviselői helyszíni szemlét tartottak, a Tisza folyó Tivadar és Vásárosnamény közötti szakaszán. Az Igazgatósággal egyeztetve a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség - 2004. szeptember 26. 17:00 órától I. fokú vízminőség védelmi készültséget rendelt el a Tisza folyó Záhony és Tiszabecs közötti szakaszára (627+800-744+980 fkm), melyet szeptember 27. 9:00 órától kiterjesztettek a Tisza Tokaj-Tiszabecs szakaszra (544+300-744+980 fkm). Az árhullámban a Tisza vízhozama néhány óra leforgása alatt tizenkétszeresére, 43 m 3 /s-ról 530 m 3 /s-ra nőtt, a Tisza tiszabecsi határszelvényben, ezért a Tisza hazai felső szakaszán a hulladék leszedése, technikai eszközök hiányában nem volt megoldható. 5
