A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - CSATLÓS PÉTER–FEHÉR FERENC: Vízitársulatok a vízi környezet védelméért
A holtágak hasznosításához arra van szükség, hogy ahol még nem történt meg, sürgősen megoldandó feladat a szennyvízbevezetések, szennyezések megszüntetése. A holtág vízgyűjtő területén a mezőgazdaság műtrágya felhasználását szabályozni kell túlzott növényi tápanyag bekerülésének megakadályozása érdekében. Meg kell óvni a szeméttől a holtágakat. Szabályozni kell a part használatát. Ugyancsak gondoskodni kell a nádas szakaszok védelméről is. A vízcsere műszaki és a végrehajtás szervezeti feltételeit biztosítani kell. A vízszint meghatározások köre az ökológiai minimum vízszinttel bővítendő. Célszerű minden holtág környezetében iszapvizsgálatot követően az iszapelhelyező területek kijelölése, ezek tulajdonviszonyainak feltárása, előzetes egyeztetések lebonyolítása. 4. Tározók A víztöbblet és a vízhiány, az árvíz, a belvíz és az aszály egymással összefüggő vízgazdálkodási kárelemek. Az ellenük való fellépés számos ponton azonos vagy hasonló módszereket kíván, tehát csak egymással összefüggésben érdemes vizsgálni őket. De adódik más logikai összefüggés is: kisvízfolyások árvizeinél vagy belvízi jelenségek esetén a többletvíz betározásával a későbbiekben felhasználható vízkészletet lehet létrehozni. A különböző fekvésű és talaj adottságú területeken a belvízi elöntések különböző gyakoriságúak. A mély fekvésű, kedvezőtlen talajadottságú, gyakran elöntött területek víztelenítése általában nem gazdaságos. Célszerű lenne ezeken a helyeken más talajhasználatot vagy területhasználatot bevezetni, azaz a szántóföldi művelést megszüntetni. E területek más kultúra megtelepítésére alkalmasabbak, amelyek jobban tűrik az időszakos elöntést, a vízvisszatartást. Megoldást jelenthet még a síkvidéki tározók és halastavak megépítése. Minden szakterületnek, amelyik a csapadékkal és a csapadékból származó vizekkel foglalkozik, alapértéke, hogy a vizet a leesés helyén volna jó hasznosítani, ott tározni, hiszen így mind az elvezető müvek építésének, fenntartásának és üzemeltetésének költségét mérsékelni lehetne, azon kívül takarékoskodni lehetne a vízpótlás ugyancsak tetemes költségein. Ennek megoldása azonban csak a csapadék leesésének helyén, azaz a mezőgazdasági táblán lehetséges. A tározók létesítése kifejezetten olyan ügy, amelyet a helyi érintetteknek, érdekelteknek kell kezdeményezniük. Mivel megvalósításuknál nagy körültekintésre van szükség, célszerű a tározással kapcsolatos elképzeléseket a megyei területfejlesztési tervekben szerepeltetni. így a döntéseket az adott térségben lehet és kell meghozni. Természetesen a nagyobb térségek összefüggő területrendezési fejlesztéseit csak úgy lehet meghozni, ha a regionális szabályozás és tervezési módszerek adottak. A szántóföldi gazdálkodási alaptézise a racionális földhasználat. Ez azt jelenti, hogy meg kell vizsgálni a termőhelyi adottságokat, és intenzív szántóföldi termelést csak ott célszerű folytatni, ahol a termőhelyi adottságok kedvezőek. Az is nyilvánvaló, hogy ebben a vizsgálatban meghatározó szerepe van a vízgazdálkodás lehetőségei biztosításának, azaz a mezőgazdasági vízgazdálkodási programnak és a földhasználatnak egymással összhangban kell lennie. A vízrendezés, a terület vízrendezhetősége nem mindig volt döntő szempont. A nagyüzemi mezőgazdasági táblák kialakításakor a nagy gépek optimális kihasználása volt a döntő szempont, és a vízrendezés szempontjait, a müvek tájba illesztését nem mindig vették 456
