A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
8. SZEKCIÓ: A VÍZJOG ÉS A HIDROÖKONÓMIA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - DR. FILOTÁS ILDIKÓ: Az Európai Unió környezetvédelmi szabályai
AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRNYEZETVÉDELMI SZABÁLYAI DR. FILOTÁS ILDIKÓ Országos Vízügyi Főigazgatóság Az Európai Közösséget (EK) létrehozó Római Szerződésben a környezetvédelmi célokról, kérdésekről, feladatokról semmilyen rendelkezés nem található, sőt a Szerződés még magát a „környezet" szót sem tartalmazza. Ennek alapvető oka az, hogy az 1950-es években, amikor is létrejött az EK, a környezetvédelem vagy környezeti politika nem tartozott a közösen müveit területek közé, azaz a közös piac létrehozatalában nem volt semmilyen szerepe. Ebben az időszakban még a nemzetközi környezeti politika sem igazán létezett, és a tagállamokban sem foglalkoztak a nemzeti környezeti politikák létrehozásával. Legalább tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a környezeti problémák kérdése komolyabban felmerüljön, legalább azokban a tagállamokban, ahol már a környezeti károkat sem tudták lokális módon kezelni. Az intenzív gazdasági fejlődés, a növekvő iparosodás és energiafelhasználás a környezet állapotának folyamatos romlását vonta maga után. Az egyre súlyosabb és az országhatárokat sem tisztelő környezeti károk terjedésének következtében világossá vált, hogy a környezet védelme is azon területek közé tartozik, amelyek esetében szükséges a közösségi együttműködés valamilyen szintjének kialakítása. Az 1960-as évek közepén világviszonylatban is megindult egy mozgalom a környezet védelmével kapcsolatban, az energiaforrások kimerülése és a környezet szennyezéstűrő képességének megbomlása miatt. A ZÉRUS fejlődés-elmélet szerint semmiféle további fejlődést nem szabad a gazdaságban megvalósítani, mert az már olyan környezeti katasztrófához fog vezetni, amely az emberiség létét teszi lehetetlenné a Földön. A Római Klub-kevésbé pesszimista módon - felkarolta a környezeti mozgalmak célkitűzéseit és behatóan foglalkozott a környezet és fejlődés kérdéseivel. Az ENSZ keretében ez időszaktól óriási kutatási program indult meg, melynek végeredményeként az 1960-as évek végén „Közös jövőnk" címmel egy olyan kiadványt szerkesztettek, mely a mai napig elméleti alapját adja a környezetvédelem alapelveinek. Ez a kiadvány még nem tartalmazza a „fenntartható fejlődés" szóhasználatot, de már a környezettel harmonizáló gazdasági fejlődésről beszél. 1972-ben Stockholmban nemzetközi környezetvédelmi konferenciát rendeztek, itt már az EK is részt vett, sőt az itt megfogalmazott környezeti alapelveket, célokat átvette, oly annyira, hogy ezek képezik az alapját az EK környezeti politikájának. Még ugyanebben az évben került sor az EK állam- és kormányfői Párizsi csúcskonferenciájára, ahol már központi kérdésként szerepelt a közös környezeti politika létrehozásának szükségessége. A Bizottság vitaanyagként ki is dolgozta az EK 661
