A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
8. SZEKCIÓ: A VÍZJOG ÉS A HIDROÖKONÓMIA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - DR. FILOTÁS ILDIKÓ: Az Európai Unió környezetvédelmi szabályai
környezetvédelmi programját, melyet a tagállamok megvitattak. Nem volt egyetértés a dokumentum elfogadásáról, sőt elég nagy vitát váltott ki az a kérdés, hogy a környezeti kérdések miért tartozzanak közösségi kompetenciába, azaz szükség van-e egyáltalán arra, hogy az EK a tagállamokat kötelező döntéseket hozzon még e téren is. Németország kifejezetten ellenezte az ezirányú szerződés-kiegészítést, Franciaország is csak annyiban támogatta, amennyiben az a tagállamok nemzeti környezeti politikái összehangolására irányul. Végül csupán Olaszország állt a Bizottság mellé és támogatta az első közös környezeti intézkedéseket. (Érdekes módon Olaszország 1972-ben felismerte és magáévá tette a közösségi környezetvédelmi politika kialakításának szükségességét. ugyanakkor egyértelműen Olaszország az, aki azóta sorozatosan negligálja a környezetvédelmi jogszabályok rendelkezései érvényesítését, hazai jogrendbe ültetését. 1979-ben például két irányelv kapcsán is vitatta az EK kompetenciáját, tehát eredendően a közösségi környezetvédelmi szabályozás létét.) Az első közösségi szintű jogszabályok kiadása ez időszakra tehető, jellemző azonban, hogy a rendelkezések nem környezetvédelemi érdekből, hanem sokkal inkább a közös piac akadálytalan működése érdekében születtek. így például jogszabály került kiadásra a motoros jármüvek által kibocsátott gázok szennyezőanyagának mértékére, továbbá a veszélyes anyagok csomagolására. E jogszabályok kibocsátásának célja azonban kifejezetten a kereskedelem szabadságának a biztosítása, valamint a szabad kereskedelem alatt álló nem tarifa jellegű akadályok elmozdítása volt, bár áttételesen környezetvédelmi érdekeket is szolgált. A közösségi szintű környezetvédelmi jogalkotás fejlődését igazán az segítette elő, amikor a Római Szerződés kiegészítésre került a környezetvédelmi célok és feladatok rendszerével, hiszen ez adta a jogalapot és egyben jogszabályi felhatalmazást a környezetvédelmi tárgyú rendeletek és irányelvek kiadására. Az Egységes Európai Okmány „a környezeti címet" emelte be a Szerződésbe, az új politikák közé sorolta a környezeti politikát, a kutatás és műszaki fejlesztés előmozdítását, valamint a társadalmi és gazdasági kohézió erősítését. A Maastrichti Szerződés új célkitűzésként vezette be a fenntartható növekedés fogalmát, rendelkezett a környezet magas szintű védelméről és határozottabban fogalmazta meg az integráció alapelvét. Ez a környezetvédelem tekintetében azt jelentette, hogy az egyes ágazati politikákba be kell építeni a környezetvédelem célját, feladatát. Az Amszterdami Szerződés - mint lényeges újabb állomás az EK szabályozása körében - nem vezet be újabb célokat, elveket, hanem továbbfejleszti és erősíti a korábbi szabályozások tartalmát. Fenntartható növekedés helyett a fenntartható fejlődésről rendelkezik és a környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabályalkotás súlyát és jelentőségét növeli azzal, hogy bevezeti a jogalkotásban az ún. együttdöntési eljárást. Ennek lényege, hogy a környezetvédelmi jogszabályok alkotásában az Európai Parlament társjogalkotói szerepet kap. A legutóbbi Szerződés-módosítás (Nizzai Szerződés) nem jelent a környezeti politikákban és a környezetvédelmi szabályozásban változtatást, módosítást. Az EK Szerződése az alábbi hatályos rendelkezéseket, (célitűzéseket) tartalmazza a környezetvédelemre: a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása; 662
