A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - FEHÉR FERENC–SEBESVÁRI JUDIT: A mező- és erdőgazdálkodás, a természetvédelem és a területi vízgazdálkodás kapcsolata az algyői belvízrendszerben
4. A védelmi fokozat elrendelése A védelmi fokozat elrendelésével, módosításával vagy megszüntetésével kapcsolatos döntések a védelmi tervek elkészítésével és jóváhagyásával véglegesen átkerültek a vizitársulat védelemvezetőjéhez. A védelemvezető (aki általában a társulat ügyvezető igazgatója vagy elnöke) felelőssége tehát megnőtt. A védelmi tervnek a fokozatok elrendelésével kapcsolatos fejezete azt a cél kell, hogy szolgálja, hogy e fontos döntések meghozatalát elősegítse. Érzékelhető, hogy a síkvidéken működő vizitársulatok előnyben részesítik az elöntött területekhez kapcsolódó fokozat megállapítást. Ennek az az oka, hogy érdekeltjeik kárérzékenysége leginkább az elöntött terület nagyságával fejezhető ki és gyakran nincs egyértelmű összefüggés vízmérceállás és elöntött terület között (pl. adott vízmérce-álláshoz különböző nagyságú elöntött területek tartozhatnak). A problémája ennek a fokozat meghatározási módszernek viszont az, hogy az elöntött területek nagysága nagyon nehezen határozható meg. A földi megfigyelési módszerek pontatlanok, hiszen a terület jó nem látható be, különösen, ha növénnyel is fedett. Itt az informatikai rendszereknek több oldalról meghatározott és ellenőrzött adatok beszerzése és értékelése céljából, a döntés jobb megalapozása érdekében nagy szerepe lesz. Az összes nehézsége ellenére a vizitársulatoknak a területi elöntések alapján meghatározott védelmi fokozatokhoz kell ragaszkodniuk. Elképzelhető viszont, hogy a kárérzékenység miatt az egyes fokozatok elrendeléséhez tartozó határértékek lényegesen csökkenteni kell. Kiegészítő információk mértékadó vízmércéken mért vízállás értékekből is beszerezhetők, és ezeket elsősorban az átemelések üzemeltetéséhez lehet felhasználni. Az öblözetek, részöblözetek elkülönített kezelése (ha ez lehetséges) pontosabb védelmi munkát és az érdekeltek jobb kiszolgálását teszi lehetővé. A védelmi tervezésnél ezt is figyelembe kell venni. 5. A vizitársulatok tényleges belvízvédelmi munkája 5.1. Szivattyúzások A síkvidéki területeken az alapvető belvíz mentesítési feladat a szivattyúzás. A stabil szivattyútelepek helyének megváltoztatása nem lehetséges, tehát a telepek helyét adottságnak kell felfogni. A szivattyútelepek üzemeltetése, automatizálása az az eszköz, amelynek a segítségével a védekezés hatékonysága fokozható. A védelmi tervezésnél elsősorban arra kell koncentrálni, hogy az indítási és leállítási szintek jól legyenek meghatározva. A hatékony védekezést elősegítheti az indítási szintek lejjebb szállítása, mert ez a csatornákban kialakuló vízszín esést növeli (azaz növeli az adott vízszinthez tartozó átfolyási kapacitást) és jobb gravitációs mentesítési lehetőséget ad a mezőgazdasági területek víztelenítésében. Viszonylag kicsi a vizitársulatok mobil-szivattyú kapacitása, ezen belül az egyes szivattyúegységek kapacitása is általában kicsi. így hatékony mobil szivattyúzást nem lehet végrehajtani, pedig ez azért lenne fontos, mert a helyi vízkárok ellen jobban fel lehetne lépni, és némiképp ellensúlyozni lehetne a stabil szivattyútelepi kapacitás nagyobb tehetetlenségét. A mobil szivattyúk használatának az az előnye is megvan, hogy a velük való védelmi munka jól tervezhető. Meghatározhatók a telepítési pontok, előre csak a szivattyúállásokat, szivattyúzási helyeket kell kialakítani. A tervben nyilván a kitelepítést, az üzemeltetést, az üzemanyag ellátást, a védelmet és a levonulást is meg kell tervezni, de az átemelés nagy mobilitással végezhető. 495
