A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - FEHÉR FERENC–SEBESVÁRI JUDIT: A mező- és erdőgazdálkodás, a természetvédelem és a területi vízgazdálkodás kapcsolata az algyői belvízrendszerben
5.2. Vízfolyási akadályok elhárítása Az elmúlt évek tapasztalatait arra kell felhasználni, hogy a védelem szempontjából kritikus helyek meghatározásra kerüljenek. Ezek egy része nyilvánvaló (kis esésű szakaszok, magas küszöbű, kis nyílású műtárgyak, stb.), de a kritikus helyek a prioritások és kárérzékenységek változása, a különféle mederbeli beavatkozások és változások hatására is áthelyeződhetnek. A vízfolyási akadályok keletkezése, jelentkezése és ennek megfelelően az ilyen jellegű védelmi munkát adó szakaszokat a védelmi tervben szerepeltetni kell. Az erre vonatkozó tapasztalatok az elmúlt 3 évben beszerezhetők voltak. Nyilvánvalóan azt is meg kell tervezni, hogy a mozgó vízfolyási akadályokat hol a legcélszerűbb kiszedni, melyek a kritikus műtárgyak, milyen felszerelés kell a tisztításhoz és végül, de nem utolsó sorban mi történjen a kiszedett anyaggal. A vízfolyási akadályok eltávolítása jelentős kézi erőt köt le és az e tevékenységnél használt gépek kapacitás kihasználása is gyenge. Célszerű tehát a vízfolyási akadályok megszüntetésére alkalmazott technológiákat (még ha még oly egyszerűek is!) áttekinteni, felülvizsgálni, jobban megtervezni, megszervezni. 5.3. Kotrási munkák A kotrási munkák a védekezés kedvenc tevékenységei. Kotrással lehet eltávolítani bizonyos vízfolyási akadályokat (iszapdugókat), de kotrással lehet a benőtt szelvényt is felszabadítani (gyökérzónás kotrás). Ha még ennél is veszélyesebb helyzet alakul ki, akkor víz alatti kotrással a mederben lévő iszap eltávolítására, sőt esetleg a meder méretének növelésére is sor kerülhet. A védekezés közbeni kotrási munkák hatékonysága kicsi. Vannak természetesen olyan védelmi feladatok (elsősorban az iszapdugók eltávolítása), ami csak kotróval lehetséges és a prevenció sem hatékony, mert az árvíz- vagy belvízhullám hatására alakul ki. Ezeket el kell végezni, bár gyakorlatilag tervezhetetlenek. A tervezés legfeljebb abból áll, hogy kellő gépi kapacitásnak kell tartalékban lennie a szükséges kotrási feladatok elvégzésére. Ahogy a fenntartási munkák mennyisége és hatékonysága nő, úgy lesz egyre kevéssé szükség a védekezés alatti gyökérzónás kotrásra vagy iszapoló kotrásra. így annak ellenére, hogy az elmúlt három évben nagymennyiségű ilyen kotrási munka elvégzésére került sor a védekezés során, ezeknek a védelmi tervekben való szerepeltetése nem indokolt. A kritikus mederszakaszok fokozott és körültekintő fenntartása, szükség szerinti bővítése, a műtárgyak rendszeres karbantartása, esetleges átépítése olyan, szárazon elvégezhető beruházási vagy fenntartási feladat, ami kellő prevenciót jelent. így a rossz hatásfokkal elvégezhető, hasonlójellegű védelmi tevékenység minimálisra csökkenthető. 6. Vízkormányzás, vízvisszatartás A vízkormányzási, vízvisszatartási tevékenység az aktív védelmi munka szerves része, aminek jelentősége folyamatosan növekedni fog. Ennek az az oka, hogy sikerült rájönni és másokkal is beláttatni, hogy a vízelvezető müveket nem lehet akkorára kiépíteni, amekkora kapacitás a csúcsidőben kellene. Ez részben kifizethetetlen fejlesztési költség lenne és fenntarthatatlan művek jönnének létre. Ha viszont az elvezető kapacitás a csúcsidőben nem elégséges, akkor prioritásokat kell meghatározni és a nem elsődlegesen víztelenítendő területek vizét vissza kell tartani, ideiglenesen tározni kell. 496
