A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
2. SZEKCIÓ: A VÍZELLÁTÁS – VÍZKEZELÉS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - GAJÁRI J.–LUGOSI R.–TÖRÖK A.–LAKOSNÉ RÉPÁSI ZS.–SZÖVÉNY B.–LENTHÁR J.–VARGA GY. I.: A koaguláció és flokkuláció optimalizálása a Dunántúli Regionális Vízmű Rt. felszíni vízműtelepein
A KOAGULÁCIÓ ÉS FLOKKULÁCIÓ OPTIMALIZÁLÁSA A DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS VÍZMŰ RT FELSZÍNI VÍZMŰTELEPEIN GAJÁRI J., LUGOSI R., TÖRÖK A.,*LAKOSNÉ RÉPÁSI ZS., *SZÖVÉNYI B„ *LENTHÁR J., *VARGA GY. I. Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék, Veszprémi Egyetem *Dunántúli Regionális Vízmű Rt. A 2001. október 25-én megjelent 201/2001. sz. Kormányrendelet az ivóvíz minőségére vonatkozó új határértékeket és előírásokat tartalmaz, és számos olyan mikroszennyező koncentrációra ír elő határértékeket, melyek mérése eddig nem volt kötelező. Előírja például a tisztított vízben lévő szerves anyagok mennyiségének nyomon követésén túl, a belőlük keletkező trihalometánok (THM) ellenőrzését is. Jól ismert a Balaton nagy szerves anyag tartalma, az oldott szerves anyagok polielektrolit jellege, valamint ezen szerves anyagok jelentős trihalometán-képző (THMP) aktivitása (Id. OKI jelentések). Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy a felszíni vízművekben alkalmazott koaguláció és flokkuláció hatásfoka a fenti problémák elkerülése érdekében javítható-e, és milyen határig növelhető. 1. Irodalmi áttekintés 1.1.A felszíni vizekben található természetes szerves anyagok A felszíni vizekben található természetes eredetű, oldott szerves anyagok alapvetően két fő csoportra oszthatók [1,2]: 1. Kis molekulaméretű, hidrofil szerves anyagok, közéjük tartoznak az algák bomlástermékei, mint például a szénhidrátok, fehérjék, nukleinsavak, s ezek koncentrációja, párhuzamosan a biológiai aktivitással, nagymértékben változik. 2. Nagyobb molekulatömegű hidrofil és hidrofób jelleggel egyaránt bíró szerves anyagok, azaz a humuszanyagok, melyek stabil szerkezetű, csak kis mértékben biodegradálható vegyületek. Sárgás-barna színüket a kromofor csoportok: benzol- és furángyűrüt hordozó egységei adják [1,3]. A nyersvízben lévő szerves anyagok nagy mértékben befolyásolják a vízkezelés hatásfokát, ezen keresztül a kezelt víz minőségét, hiszen fizikai és kémiai tulajdonságaik mint pl. vízben való oldhatóságuk és molekulaméretük különböző jelleget mutatnak. A vízkezelés során jelenlétük megnöveli az oxidálószer-igényt, a tisztított vízben visszamaradt szerves anyagok rontják a víz esztétikai tulajdonságait, valamint tápanyagok a mikroorganizmusok számára, ezáltal a műtárgyakban illetve a csőhálózatban higiénés problémát okozhatnak [1,4, 5]. 1.2. A koaguláció és flokkuláció hatásfokát befolyásoló tényezők 1.2.1. Zavarosság eltávolítása A szakirodalom szerint a nyersvizek saját pH-értéken végzett koagulációja jobb zavarosságeltávolítást eredményez, mint alacsonyabb pH-n. Amy és mtsi. vas-kloriddal folytatott koagulációs kísérletei során azt figyelték meg, hogy pH=5,5-ön csak nagy vas-klorid dózis esetén volt hatékony a zavarosság eltávolítása. A vas-klorid dózis növelésével a tisztított víz zavarosság értéke a kis koagulálószer koncentráció tartományban maximumot ér el, majd további növelés hatására fokozatosan csökken. Ha a nyersvíz pH-ját nem változtatják, akkor az 41
