A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
2. SZEKCIÓ: A VÍZELLÁTÁS – VÍZKEZELÉS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - GAJÁRI J.–LUGOSI R.–TÖRÖK A.–LAKOSNÉ RÉPÁSI ZS.–SZÖVÉNY B.–LENTHÁR J.–VARGA GY. I.: A koaguláció és flokkuláció optimalizálása a Dunántúli Regionális Vízmű Rt. felszíni vízműtelepein
említett csúcs nem jelentkezik. Magyarázatuk szerint a jelenséget kolloidális vas-hidroxid és humát csapadék keletkezése okozza. Ez az újabb szubmikrométer méretű, diszperz rendszer nem tud kiülepedni, így vagy megtapad a szüröanyag felületén, vagy átjut a szűrőn. Ha a kolloidális méretű csapadék felületére szerves anyag adszorbeálódik, akkor megnő a kolloid stabilitása, és a szűrőn való megtapadás mértéke lecsökken [6]. 1.2.2. Oldott, természetes szerves anyagok eltávolítása A szerves anyagok derítéssel történő eltávolíthatását számos paraméter befolyásolja [7], ennek megfelelően eltávolításuk hatásfoka széles határok, azaz 10-90% között változhat [8]. Volk és mtsi Jar-teszt kísérleteik során különböző nyersvíz mintákat vizsgálva 10 különböző felszíni vízműben alkalmazott vegyszeradaggal végezték kísérleteiket, és a DOC (Dissolved Organic Carbon) 10-70%-át (átlagban 29%), míg a BDOC 0-54%-át (átlagban 30%) tudták eltávolítani. A koaguláció optimalizálásával a DOC eltávolítás 18-76% (átlagban 43%), a BDOC eltávolítás pedig 1-74% (átlagban 38%), a humuszanyagok eltávolítása (a 254 nm-nél mérhető UV abszorbancia alapján) 8-96%-os volt [7], Amy kísérletei során "hatékony koagulációval" 50%-os DOC eltávolítást tudott elérni [9]. Legube és mtsi-nak megfigyelései szerint vas-kloriddal végrehajtott optimalizált koaguláció során a szerves anyag eltávolítás hatásfoka 60-80%-ot közeli tette meg[10]. Az idézett szerzők megállapításai alapján a megfigyeléseket összegezve, természetes szerves anyagok koagulációval történő eltávolítását az alábbi tényezők befolyásolják [4,11]: 1. a DOC koncentráció és az oldott szerves anyagok tulajdonságai, 2. a koagulálószer típusa, koncentrációja és a koaguláció pH-ja. 3. a koagulálószer bekeverés intenzitása (átlagos sebesség gradiens értéke) 1.2.3. A koagulálószer minőségének és mennyiségének hatása a koagulációra Az irodalomban eltérő tapasztalatokat találhatunk a különböző koagulálószerek hatékonyságára vonatkozóan, ami arra enged következtetni, hogy az adott koagulálószer hatékonysága minden esetben a vizsgált víztestben lévő természetes szerves anyagok tulajdonságaitól függ . Volk és mtsi kísérleteikben (ld. 2.2.2.) különböző nyersvizek vas-kloriddal, alumínium-szulfáttal és poli-alumínium-kloriddal végzett tisztítás hatásfokát hasonlították össze. A DOC eltávolítás hatásfoka minden esetben, a BDOC eltávolításé pedig az esetek többségében a Fe 3 +-bázisú koagulálószerek esetén volt a legjobb. Összehasonlítva a Fe J +- és AI 3 +-só koagulálószereket, az első esetben 28%-kal jobb DOC, valamint 21%-kal jobb BDOC eltávolítás fordult elő, mint Al 3 +-sók esetén. A poli-alumínium-klorid adódott a DOC eltávolításban a legkevésbé hatékonynak [7]. További kutatók a vas-sók nagyobb hatékonyságáról számolnak humuszanyag tartalmú vizek kezelése esetén [12, 13]. Gianatasio és mtsi a Hillsborough folyó vizével végzett kísérleteik során alumínium-szulfáttal végzett TOC eltávolítás átlagosan 47%, míg vas-szulfáttal 65% volt [14]. Ezzel szemben Lind 46 vízmű nyersvizének vizsgálatakor a legjobb TOC eltávolítási hatásfokot poli-alumínium-klorid (átlagosan 39%) vagy alumínium-szulfát és kénsav (!) (32%) együttes alkalmazásával érte el. Vas-sók esetén az eltávolítási hatásfok átlagosan mindössze 13% volt [15]. Edzwald kísérleteiben a poli-alumínium-klorid ugyanolyan hatékonynak bizonyult, mint az alumínium-szulfát vagy a vas-klorid [16]. Croué és mtsi nagyobb BDOC eltávolítási hatásfokot figyeltek meg vas-klorid alkalmazása esetén, mint alumínium-szulfátnál [17]. Black és mtsi kísérleteik során kimérték, hogy a minta színintenzitása és a szükséges koagulálószer adag között sztöchiometrikus összefüggés van [18]. Mások arról számolnak be 42
