A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
4. SZEKCIÓ: FOLYÓGAZDÁLKODÁS - GRATZL ERVIN–SÜTHEŐ LÁSZLÓ: A vízszétosztási, vízkorlátozási terv vízgazdálkodási és jogi összefüggései az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területén
vízszolgáltatási díjat megállapítani annak érdekében, hogy a víz eljusson egyáltalán a vízkivétel helyéig. A másik lehetősége a vízügyi igazgatóságnak pedig az , hogy nem ad ki vízjogi engedélyt öntözésre egyéb vízhasználatokra , mivel nem tudja a medrek fenntartottságának elégtelen volta miatt a szükséges vízkivétel lehetőségét biztosítani, ezáltal sem a szerződésben lekötött , sem pedig a törvényben előírt állami alapfeladatát - közérdekű vízpótlás - sem tudja ellátni, ugyanis ahova az öntöző, halastavi stb. víz nem jut el oda az ökológiai vagy természetvédelmi célú vízpótlás sem jut el. A fentiek alapján a megoldás keresése érdekében szükséges elgondolkozni az aszálykárelhárítás stratégiájáról, főleg azt figyelembe véve, hogy több év óta az aszály- PAI index - működési területünkön az ország más részeihez viszonyítva a kedvező földrajzi fekvés ellenére is - NY-i országrész, átlag 700 mm csapadék - jelentősebb, mint az Alföldön és a vízhiány jelentős problémákat okozhat. 3.1 Először is vizsgáljuk meg a jogszabályi hátteret az aszálykárelhárítás-vízkorlátozás vonatkozásában Az 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról l. számú melléklete "Fogalom meghatározások" 26. És 28. pontja foglalkozik meghatározás szintjén a vízkárral un. "vízkár: a vizek többletéből vagy hiányából származó kár", illetve "vizek kártételei elleni védelem és védekezés( vízkárelhárítás): a károsan sok vagy károsan kevés víz elleni szervezett tevékenység." A törvény 15.§-sának ( 5) bekezdése határozza meg a vízkorlátozás esetén az igények kielégítésének sorrendjét. A 2/1997. ( II. 18. ) KHVM rendelet 9. ,§-sa foglalkozik részletesen a vízhasználat korlátozásával , de rögtön ellentmondásba is keveredik a törvénnyel, mivel az (5)a) bekezdésben a halastavak vízpótlásának csökkentését engedi legfeljebb 50%-ban, a törvény pedig a haltenyésztési célú vízigények kielégítését előbbre sorolja mint a gazdasági célút, amelynek része a mezőgazdasági célú vízhasználat. A törvényből adódóan az ipari vízhasználatot gazdasági célúnak vesszük, a vízkorlátozási tervbe történő beillesztése, pedig jogszabály konkrét rendelkezése hiányában az eddigi üzemeltetési tapasztalataink alapján történt. A 232/1996. ( XII. 26. ) Korm. Rendelet a vizek kártételei elleni védekezés szabályairól nem foglalkozik az aszálykárelhárítással, pedig a törvény alapján az is a vízkárelháritási tevékenység része. A fentiek alapján javaslatunk az alábbi lenne az aszálykárelháritás stratégiájára: A többször módosított 1995. Évi LVII. vízgazdálkodási törvény alapján vízügyi ágazat feladata kellene ,hogy legyen a mezőgazdasági és egyéb ágazatokkal egyetértésben a többcélú vízgazdálkodási rendszerek üzemeltetéséről rendelet megalkotása, amiben célszerű lenne az alábbiakat figyelembe venni: • Adott évben az országosan aszályosnak minősített időtartam kezdő napjától számítva- amelyet a minisztérium közleményben tudat- , valamint a 2/1997. ( II. 18. ) KHVM rendelet 9. ,§-ában részletezett a vízhasználat korlátozásával kapcsolatos okok fennállása esetén aszálykárelhárítási készültséget kellene elrendelni fokozatokkal. • Az aszálykárélhárítás keretében a szervezett tevékenység egyrészt a vízszétosztási - vízkorlátozási tervben előírtak fokozott figyelemmel történő betartatását, valamint a fokozatoknak megfelelően a vízszétosztási - vízkorlátozási tervben szereplő vízpótló csatornákon a vízszétosztás szempontjából felállított fontossági 267
