A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - DR. SOLTI DEZSŐ–DR. MEGYERI MÁRIA–DR. PÁSZTÓ PÉTER: Magyarországon alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák új megközelítésben

szerves foszfát formában fordul elő. A tisztított vízben főleg ortofoszfát van, ezt egyébként a legkönnyebb kicsapatni. A foszfor eltávolítása történhet kémiai, biológiai úton vagy a kettő kombinációjaként. A vegyszeres kicsapatás során a foszfát alig oldódó vagy oldhatatlan csapadékká alakul. A leggyakrabban használt vegyszerek a következők: mészhidrát, vasklorid, vasszulfát, alumíniumszulfát, esetleg nátrium-aluminát. Ezeknek nemcsak foszforkicsapató, hanem ülepedésjavító hatásuk is van, így a szervesanyag terhelést is csökkentik. A vegyszeres kicsapatás a technológia különböző pontjain történhet önálló medencében vagy a klasszikus technológiai sor valamelyik műtárgyának felhasználásával. Az alábbi megoldások terjedtek el: - Előkicsapatás • vegyszeradagolás a technológiai sor előtt; • adagolás a homokfogóba; • önálló medencébe az előülepítő előtt. - Szimultán kicsapatás (A vegyszeradagolás az eleveniszapos medencébe történik.) - Utókicsapatás • vegyszeradagolás önálló medencébe az utóülepítő előtt; • önálló medencébe történő adagolás két utóülepítő között. Természetesen a kicsapatás iszaptöbbletet eredményez, ezt figyelembe kell venni. A biológiai foszforeltávolításra több eljárás ismert, de mindegyiknek közös jellemzője, hogy az eleveniszapot váltakozva kell anaerob és aerob viszonyok közé vezetni. Anaerob viszonyok között a sejtek foszfort adnak le. Az anaerob medencében még kémiailag kötött oxigén sem lehet, szemben az anoxikus medencével, ahol nitrátban kötött oxigén jelen van. Az eleveniszap foszfort ad le a szennyvízbe. Aerob körülmények közé kerülve az eleveniszap ismét felveszi a foszfort a vízből, mégpedig többet, mint amennyit leadott az anaerob fázisban. így a foszfor akkumulálódik az eleveniszapban. Számos különböző módszert dolgoztak ki a biológiai foszforeltávolításra (a teljesség igénye nélkül): - A/0 eljárás (anaerob/oxikus) Az anaerob rész általában 3, az aerob rész 4 sorbakapcsolt medencerekeszből áll. Ily módon lehetőség van a dugattyús áramlás előnyeit kihasználni. - A

2/0 eljárás az előző technológia módosított változata, amennyiben anoxikus medencéket is beiktattak biztosítva a denitrifikációt is. - Phostrip eljárás alapjában véve biológiai, de az anaerob medence csurgalékvizéből (a medence tulajdonképpen egy gravitációs sűrítő) meszes kezeléssel kicsapatják a nagy oldott foszfortartalmat. - Módosított Bardenpho eljárás során az első anoxikus fázisban, a denitrifikációhoz a befolyó víz szervesanyag tartalmát használják a mikroorganizmusok. Itt a nitrátnak akár 70%-a is nitrogén gázzá alakul. Az első aerob medencében szervesanyag lebontás, nitrifikáció és foszfor felvétel történik. A második anoxikus medencében ismét denitrifikáció folyik, végül a második aerob lépcsőben a relatíve rövid levegőztetés egyrészt meggátolja az anaerob viszonyokat az utóülepítőben, másrészt megelőzi a sejtek által felvett foszfor oldatba jutását. Az elmúlt évtizedben más technológiákhoz képest igen sok nagyterhelésű három reaktorteres eleveniszapos rendszerű telep megvalósítására került sor. Ezt jelzi az is, hogy a vizsgálatba vont telepek közel 40%-a innen kerül ki [Szálka, Tótkomlós, Nagyvázsony, Herend, Dunaszekcső, Mecseknádasd, Apostag, Fertöendréd]. A telepek tisztítási paraméterei az alábbi értékek között mozognak: 216