A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - DR. SOLTI DEZSŐ–DR. MEGYERI MÁRIA–DR. PÁSZTÓ PÉTER: Magyarországon alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák új megközelítésben

kiszolgálása) gazdaságosan és technológiailag korrekt módon nem lehet a rendszert üzemeltetni. A fajlagos villamosenergia igény rendre meghaladja az 1,6-1,8 kWh/m

J értéket. A sümegi szennyvíztelepnél, ahol a fúvók váltott üzemelését a beállított oxigénszint és idöprogram szerint számítógép vezérli a fajlagos energiaigény 1 kWh/m

3 körüli. A vizsgált telepek nyári időszakban általában ki tudják elégíteni a NH

4-N-re vonatkozó előírásokat, téli időszakban <12 °C esetén ez már nem mindenütt teljesül. A tisztítási értékek az alábbi határok között mozogtak: A korábbi bírságolási gyakorlattal összefüggésben az üzemeltetők az elfolyó víz lebegőnyagtartalmára kevesebb súlyt fektettek. A gyakorlat alapján előnyösnek tekinthető, ha a legalább két műtárgysor a terhelési viszonyok függvényében akár párhuzamos üzemmódban, akár pedig kaszkád rendszerben működtethető. A hidraulikai általánosan előforduló alulterheltség mellett előfordul, hogy a szervesanyag terhelés 1,5-2-szer nagyobb a tervezettnél. Ez ugyanúgy gondot okoz, mint a parazita vizek (csapadék orvbekötés, infiltráció) bejutása - főleg csapadékos időben - a rendszerbe. Az előző inkább tervezési, az utóbbi üzemeltetési probléma. Általános működtetői vélemény, hogy főleg agglomerációt kiszolgáló szennyvíztelepeknél előnyös az AB technológiánál az anoxikus medence adta homogenizáló hatás. Az iszap sűrítése legtöbb helyen vegyszer nélkül, szakaszosan, gravitációsan történik. A sümegi telepnél alkalmaznak csak vegyszert. A víztelenítés napjainkra egyre inkább favorizált eszköze a centrifuga, bár szalagszűrő is alkalmazásra kerül. Az iszap elhelyezése kevés kivétellel depóniában (szeméttelepen) történik, akadnak azonban eredményes hasznosítási gyakorlatok is, mint az injektálás. Ahol a befogadó érdekében a biológiai tisztításon túl a tápanyageltávolításban csak a nitrogén bír jelentőséggel, ott az AB technológia jól alkalmazható eljárás, mint a fenti adatokból is kitűnik a foszfor vegyszeres kicsapatása önmagában csak mérsékelt eredményt hoz. 5. Eleveniszapos nagyterhelésű három reaktorteres technológiák Az elmúlt évtized jelentős vízfogyasztás csökkenésével együtt járt, hogy a szennyvíztisztító telepek hidraulikai terhelése is csökkent, a szervesanyag terhelés nem csökkent ezzel együtt, sőt sok helyen abszolút értékben is növekedett. A tápanyagok koncentrációja érthetően növekedett, hiszen a kommunális szennyvízben a jórészt emberi anyagcsere folyamatokból származó foszfor és nitrogén kevesebb vízben keveredik. A szervesanyag biológiai eltávolítása során a N és P kb. 20%-a beépül a sejtekbe. Ez a csökkenés azonban nem elegendő, a foszfor és a nitrogén csökkentése érdekében további technológiai lépcsőket kell megvalósítani, elsősorban az érzékeny területeken. Érzékeny területnek a Balaton, a Velencei tó és a Fertő tó vízgyűjtője lett kijelölve. A nitrogén főleg ammónia és szerves nitrogén formában van jelen a nyers szennyvízben. Eltávolítását - mint azt az AB technológiáknál tárgyaltuk - általában biológiai úton oldják meg. A foszfor a kommunális szennyvízbe legnagyobb részt az emberi ürülékből és mosószerekből kerül, az előbbiből mintegy 0,5-3,5 g/d/fő. A bejövő szennyvízben leginkább orto-, poli- és BOI

5 KOI NH

4-N téli 80-88 % nyári 94-98 % 27-54 % 80-98 % 90-96 % Pö 215