A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - RÉTI LÁSZLÓ: Biológiai tápanyag-eltávolítást végző szennyvíztisztító telepek tervezésének, üzemeltetésének egyes kérdései
2.4. AZ ALKALINITÁS Az alkalinitás szintén befolyásolja a biológiai szennyvíztisztítást. Értéke a tisztítandó szennyvízben legalább 5 mol HC0 37m J legyen. Alacsony alkalinitás érték esetén a nyers szennyvízhez történő mésztej adagolás szintén segítség lehet. A tervezés során nagyon fontos a nyers szennyvíz valós adatainak lehetőleg helyszíni mintavételezés alapján történő meghatározása és a szennyvíz biológiai tisztíthatóságának szükség esetén laboratóriumi, esetenként kisminta kísérlettel való vizsgálata, pontosítása. 2.5. AZ OLDOTT OXIGÉN Az oldott oxigén jelenléte egyértelműen káros, mind az anaerob, mind az anoxikus terekben, az itt lejátszódó szennyvíztisztítási folyamatokban. Az anaerob medencében gyakorlatilag 0 mg/l oldott oxigén szintet kell megkövetelnünk. Az anaerob medencébe az oldott oxigén, vagy egy rendkívüli mértékben túllevegőztetett aerob medence-utóülepítő rendszer iszaprecirkulációjával kerülhet vissza, vagy a nem helyesen megválasztott - pl. mammutszivattyús elven működő - recirkulációs rendszer alkalmazásával, vagy a szennyvíz- és a recirkulációs iszapbevezetések vízfelszín feletti, ún. „csobogással" történő kialakításával juthat be. Az oldott oxigén iszaprecirkulációval történő visszavezetésének lehetőségét jelentősen csökkenti az UCT eljárás (2. ábra) és gyakorlatilag teljesen kiküszöböli a módosított UCT eljárás (3. ábra) alkalmazása, a PHOREDOX eljárás alkalmazása helyett. Fontos felismerni azt, hogy a PHOREDOX eljáráson belül is minimalizálható az iszaprecirkulációval történő oldott oxigén visszavezetésének problémája, ha a rendszerben az aerob térnél kerüljük az eleveniszap túllevegőztetését és magát az anaerob reaktort több (2-3 db) sorba kötött medencéből alakítjuk ki. Az UCT és a módosított UCT eljárásnál az utóülepítőből recirkuláltatott iszap esetleges oldott oxigén tartalmának csökkentését, megszüntetését egy közbenső, ún. iszap denitrifikációs (anoxikus) medence alkalmazásával oldják meg. Természetesen az anaerob jelleg hatásfokának javítását ez utóbbi esetekben is nagyban javítja, ha maga az anaerob tér 2-3 db sorba kötött medencéből tevődik össze. Az anoxikus medencében szintén nem engedhetjük meg az oldott oxigén jelenlétét, bár ennek érzékenysége az oldott oxigénre kisebb, mint az anaerob medencéé. A szakirodalmi adatok szerint az anoxikus medencében 0,2-0,3 mg/l oldott oxigén is megtűrhető, bár ekkor számolnunk kell a denitrifikációs reakciósebesség 50-70 %-os csökkenésével. A PHOREDOX eljárásnál ismerjük azt, hogy az előkapcsolt denitrifikációs rendszereknél egy jelentős (a nyers szennyvízhozam 150-300 %-nak megfelelő) nitrátos belső recirkuláció történik az aerob medence végéből az anoxikus tér elejére. A PHOREDOX eljárásnál elméletileg sem küszöbölhető ki egy minimális oldott oxigén recirkuláltatása az anoxikus térbe. Nagyon alapos tervezést igényel az ilyen rendszereknél annak meghatározása, hogy az aerob térben a szerves anyag lebontáshoz és a nitrifikációhoz még éppen elegendő oldott oxigénbevitel történjen úgy, hogy a nitrátos belső recirkulációval az aerob medencéből minél kevesebb oldott oxigén juthasson vissza az anoxikus térbe. Ezt a célt egyrészt az aerob medencében lévő levegőztető elemek helyes kiosztásával (a belső nitrátos recirkuláció kivezetési pontja előtt maradjon még 1-2 perc átfolyási, tartózkodási idő az aerob medencében, ahol nem történik közvetlenül levegőbefuvás a medence alján), másrészt az aerob medencében való túlzott oldott oxigén tartalom automatikus kiküszöbölésével (oldott oxigén mérőről vezérelt, fordulatszám szabályzós légbeviteli rendszer betervezése), harmadrészt az anoxikus reaktor tér több (2-3 db) medence részből történő kialakításával lehet elérni. A tervezésben az előbbi gondolatokat a PHOREDOX eljáráson kívül, az UCT és a módosított UCT eljárás esetében is alkalmazni kell. 202
