A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - RÉTI LÁSZLÓ: Biológiai tápanyag-eltávolítást végző szennyvíztisztító telepek tervezésének, üzemeltetésének egyes kérdései
csökkenésére leginkább az ammónium nitritté, majd nitráttá történő átalakulása (nitrifikáció) a legérzékenyebb. A szakirodalmi adatok szerint 12°C alatt a nitrifikáció már nagyon lelassul. Üzemelési tapasztalat az, hogy a 10°C hőmérsékletű, vagy annál hidegebb szennyvízben - ha a szennyvíztisztító telep bedolgozódási állapotában vagyunk - a nitrifikáció nem tud beindulni. Ugyanakkor - ha a szennyvíztisztító telep korábban, egy magasabb szennyvízhőmérséklet esetén már jól nitrifikált - a nitrifikáció még 10°C szennyvízhőmérséklet mellett is biztonsággal fenntartható. A szerves anyagok aerob úton történő lebontása már kevésbé érzékeny a szennyvíz hőmérsékletének csökkenésére, mint a nitrifikáció. A denitrifikáció is kevésbé függ a szennyvíz hőmérsékletének csökkenésétől. Az üzemelési tapasztalatok alapján 10°C alatt, 7-8°C-on is jelentős a denitrifikációs folyamatok fennmaradása. A vizsgált biológiai szennyvíztisztítási folyamatok sorában a biológiai foszfor eltávolítás hőmérséklet érzékenysége tűnik a legkisebbnek. A biológiai foszfor eltávolítás biokémiai folyamatai a 10°C alatti, nem egy esetben az 5°C körüli szennyvíz hőmérsékleti viszonyok között is működő képesen megmaradnak. A biológiai úton kezelendő szennyvíz eredeti hőkapacitásának, hőmérsékletének minél teljesebb körű megőrzése érdekében szükséges, hogy a háztartásokból a települési szennyvíz minél hamarabb a szennyvíztisztító telep biológiai reaktoraiba kerüljön. Ezt a célt egy megfelelően méretezett, kellően le is terhelt, elválasztott jellegű szennyvízelvezető hálózat, szennyvízátemelő és nyomócső rendszer, valamint egy, a lehetőségekhez képest minél rövidebb tartózkodási időt biztosító mechanikai szennyvíztisztítási fokozat alkalmazásával lehet a tervezés során elérni. A nyers szennyvíz hőmérsékletének az összegyűjtés, az elvezetés során történő megőrzésénél fontos dolog az, hogy a szennyvízelvezető rendszer ne legyen a szükséges biztonsághoz viszonyítva hidraulikailag túlméretezve. A másik követendő elv az, hogy az elvezető rendszer minél inkább megőrizze az elválasztott jellegét, és ne legyen pl. a téli hóolvadásből származó hideg felszíni vizek befogadója. A kényszer-áramoltatású szennyvízelvezető rendszerek esetében a hőmérséklet szempontjából kedvezőbbnek tűnik a nyomásalatti szennyvízelvezetés, míg a vákuumos szennyvízelvezetés - a jelentős mennyiségű beszívott téli hideg levegő miatt - ebből a szempontból előnytelenebbnek látszik. A biológiai tápanyag-eltávolítást biztosító szennyvíztisztító telepeken a hőmérséklet csökkenés minimalizálása érdekében nem javasoljuk az előülepítő műtárgy (műtárgyak) megtervezését, kiépítését. (Ez a második érv, ami a biológiai tápanyag-eltávolítást biztosító szennyvíztisztító telepeken az előülepítő megvalósítása elven szól!) 2.3. A pH A pH változása szintén befolyásolja a biokémiai szennyvíztisztítási folyamatokat. A kérdés részletezése nélkül, összességében elmondhatjuk, hogy, mind a szerves anyag eltávolítás, mind a nitrifikáció, a denitrifikáció és a foszforeltávolítás biokémiai folyamatai szempontjából a semlegestől egy nagyon kicsit a lúgos irányba eltolódó pH érték az optimális. Általában a pH 7,5-8 érték a legmegfelelőbb a kezelendő szennyvízben. A nitrifikáció esetében azonban a pH 7,5-9 közötti érték a kedvező. A nitrifíkációnál az optimális pH érték 8,5 lenne, de ez már a többi biokémiai folyamatot kibillenti az optimális pH tartományból. Alacsony pH esetén jó megoldásnak tűnik egy bizonyos mennyiségű kálcium-hidroxid adagolása a szennyvízbe. Döntően kommunális szennyvízminőség esetén a gyakorlatban a nyers szennyvíz minősége nem igényli a pH mesterséges korrekcióját. Általános szakmai tapasztalat, hogy a pH és az alkalinitás a tisztítási technológia műtárgysora mentén emelkedő tendenciát mutat. 201
