A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - NAGY ERIKA–VÖRÖS RÉKA: Kutatás–fejlesztési tevékenység szennyvíztisztítás kapcsán a BAKONYKARSZT Víz- és Csatornamű Rt-nél

1.3 A megvalósításhoz szükséges tevékenység Az első lépésben, a térségi lehatárolás után, felmérjük a 2000 Leé-nél kisebb szennyvíztisztító telepek paramétereit (szennyvízmennyiségek, határértékek, stb.). A következő lépés a modellezés alapjául szolgáló két eltérő technológiájú utószürési technológia kialakítása és a napenergiát hasznosító, hőveszteséget csökkentő izoláció megépítése. A próbaüzem lefolytatása és annak során végzett vizsgálatokkal széles körben alkalmazható technológia kiválasztására kerül sor. Megállapításra kerülnek a téli nitrifikáció fenntartásához szükséges hőmérséklet és a szennyvíztisztító telep helykiválasztásának és kialakításának alapelvei. Értékeljük a működő (és tervezendő) tisztítók gazdaságosságát. 1.4 A megoldás vázlatos ismertetése Részvénytársaságunk működési területén lévő telepek közül kettőt (Eplény, Nagyvázsony) választottunk ki, ezek kerültek bevonásra a programba. A két tisztító iskolapéldája a különösen védett térségben kiépített hazai szennyvíztisztítónak. Ezen túl méreteiket illetően is igen alkalmasak a kis települések jelenlegi hazai szennyvíztisztítási lehetőségének referencia jelleggel történő vizsgálatára. Mindkettő teljes tápanyag-eltávolításra tervezett eleveniszapos egység a Bakony illetve a Balaton-felvidék fokozottan védett térségében található. Az eplényi telep 600 Leé terhelésre tervezett, s jelenleg 50 %-os biológiai és 30 %-os hidraulikai terheléssel üzemel. A téli üzemére nitrifikációs problémák és folyamatos biológiai többletfoszfor eltávolítási elégtelenségek a jellemzők. A tisztított szennyvíznek állandó vízhozammal rendelkező befogadója nincs, a tisztított víz a karszt vízbázisba szivárog el. Mindkét telep a fentieknek megfelelően a hideg téli időszakra nitrifikációs kapacitását illetően bővítendő. Erre a kisebb igény Eplénynél, a nagyobb Nagyvázsonynál jelentkezik. Mégis a kisebb méret miatt, meg a léptéknövelés szükségszert irányát is követve az eplényi tisztítónál célszerű az első módosításokat elvégezni. Ezt megelőzően azonban mindkét telep üzemét dinamikus szimulációval meg kell vizsgálni, hogy tisztázhassuk a várható nagyobb beavatkozások hatását a biológiai folyamatok hatásfokára. Az elsősorban tápanyag eltávolítási problémák várható megoldását a napenergia fokozott hasznosítása, a hőveszteségek csökkentése, nitrifikációs utótisztító megépítése és a szennyvíztisztítás egy utószüréssel történő kiegészítése jelentheti. A többletfoszfor biológiai eltávolítását olcsón beszerezhető tápanyag adagolással is növeljük. A napenergia hasznosítását és a hőveszteségek csökkentését a szennyvíztisztító telepen a levegőztető és az utóülepítő műtárgyak átlátszó műanyag borításával oldjuk meg. A hő hasznosítási folyamatban az üvegházhatáson kívül az izoláció és a kondenzációs hő visszanyerése is szerepet játszik. Az utószürésnél két technológia, a gyorshomokszürő és a természetes utószűrő hatékonyságát hasonlítjuk össze. A természetes utószűrő megépítésénél, a kékkúti tisztított szennyvízre véletlenszerűen kialakult természetes szűrő tapasztalatait tudatosan hasznosítjuk. A természetes utószűrő egy nádas, növényzetes tisztító egység. A szerepe részben a terhelési (hidraulikus és szennyezettségi) csúcsok kiegyenlítése és a mesterséges tisztítás után visszamaradó, elsősorban lebegő formájú foszfor tartalom eltávolítása. A nitrogén eltávolítást a tóba telepített növények és a tóban kialakuló egyéb életközösségek (algák, rákok, halak, stb.) továbbjavítják. 179