A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - MÉSZÁROS PÁL: A hazai szennyvíz elvezetés és az európai szabványok
vízelvezető rendszerek tervezésére, kivitelezésére és az üzemeltetésére vonatkozó fontosabb követelményeket rögzíti. Mivel a hivatkozott szabvány különböző részei normatív adatokat nem tartalmaznak, azokat a tagországok, illetve a szabvány alkalmazói a nemzeti dokumentumokból vehetik át. A hivatkozott szabvány egyes részeiben az „A" függelék tartalmazza az egyes országok felhasználható dokumentumait. A rendelkezésre álló információk szerint Magyarország jelentős erőfeszítéseket tesz a CEN tagországokhoz történő csatlakozásért. Ennek a csatlakozási erőfeszítésnek ki kell terjednie a háttér anyagok szabályozására is, mert a csatlakozással egyidejűleg a nemzeti szabvány függelék részét a hazai felhasználható forrásmunkákkal is ki kell egészíteni. A hazai háttér-szabályozás különös fontos részterületének tűnik a vidéki kis települések csapadékvíz elvezetése szabályainak és feltételeinek végig gondolása, a településfejlesztési igényekkel összhangban. Kiemelt jelentőségű a csapadék gyakoriság megállapítása. Az MSZ EN 752-2:1997 1. táblázata értelmében a vidéki területekre az 1 éves gyakoriság van meghatározva. A hazai kis települések szokásos út kialakításainál a kiemelt szegély mellőzése és a nyílt árkos csapadékvíz elvezetés a szokásos megoldás. A beépítést megelőző általános tereprendezés hiánya miatt az útpályák és a környező telkek szintjei a legváltozatosabb formációkat mutatják. Ezért a méretezési gyakoriságot meghaladó csapadék előfordulások gyakori magánterület elárasztásokat, és jelentős károkat eredményeznek. Ezért a legalább 2 éves gyakoriságú csapadékra történő méretezés javasolható. Még a 2 éves gyakoriságú csapadék mellett is kívánatos a vízlevezető árok szelvényeinél tartalék, tározó kapacitással számolni, a településszerkezet függvényében. A kis települések csapadékvíz elvezető rendszerének üzemeltetése és karbantartása megoldásra váró probléma. A jelenlegi hazai gyakorlatban a csapadékvíz elvezető vonalas létesítmények tisztítása és karbantartása a közmunka kereteiben van elképzelve. A kisebb települések közterületeinek - járda, zöldterület, árok és útpadka - tisztántartása és karbantartása a telek tulajdonosokra hárul, az átmenő forgalmi utak kivételével. Ennél a megoldásnál is 2-3 évenként egyszer az árokban lerakódott iszap eltávolításakor a közmunka igénybevétele is szükséges. Mindkét fenntartási- és karbantartási munka szervezésénél fontos az árkok fenékszintjének szilárd burkolattal történő stabilizálása. Ez alól kivételt csak az olyan árokrendszerek képezhetnek, amelyeknél a víz elvezetése mellett, vagy helyette, a szikkasztás kerül előtérbe [1]. 3.) MSZ EN 1295-1:2000 Földbefektetett csővezetékek statikai számítása A földbe fektetett csővezetékek statikai számításának szabályozása az MSZ EN 1295-1:2000 hatálybalépésével évek óta fennálló hiányosságot pótol. A hivatkozott szabvány szinte minden alkalmazó számára kiváló lehetőségeket kínál a nyomócsövek korrekt méretezésére, a cső anyagától függetlenül. A gravitációs csővezetékeknél a szabvány meg sem kísérli a rugalmas csövek európai statikai méretezési gyakorlatában mutatkozó - igen jelentős - elvi különbözőségek felszámolását. A hazai tervezők helyzetében kedvezőtlen hatások várhatóak ebben a témakörben a CEN csatlakozás után. A tárgyalt szabvány A és B mellékleteiben szereplő nemzeti statikai eljárások mellé semmiféle hazai forrásanyag nem áll rendelkezésre. A jelenlegi statikai méretezéshez kizárólagosan a különböző csövek gyártóinak alkalmazási kézikönyvei szolgáltatnak módszereket. A földbefektetett csövek statikai számításának alapkérdése a cső és a környező ágyazat vagy talaj merevségének viszonya. A három lehetséges - bár némileg sematizált - kölcsönhatást az 1. ábra tünteti fel. Az ábra alapján megállapítható, hogy a cső a környező ágyazathoz képest lehet merevebb, vagy rugalmasabb, esetleg átmeneti kategóriát képezhet. 170
