A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - MÉSZÁROS PÁL: A hazai szennyvíz elvezetés és az európai szabványok

A merev csöveknél a föld és a jármüteher nagyságát a munkaárok mélysége és szélessége alapvetően befolyásolja. Az átmeneti kategóriában leginkább a geostatikus földteher a jellemző, a munkaárok szélességnek és mélységnek, továbbá a csőre ható vízszintes földtehernek nincs meghatározó jelentősége. A rugalmas csöveknél a geostatikusnál általában kisebb függőleges földteher - a cső behajlása révén - jelentős vízszintes földnyomásokat aktivál. Ezáltal az ágyazat a statikai teherviselés fontos tényezőjévé válik. A fentiek számszerűsítésére a VOELLMY képlet biztosít lehetőséget az alábbi formában: n = • 2 E, cs E, Kd

n-e ahol: E

c

s - a cső rugalmassági modulusa E, - a talaj összenyomódási - alakváltozási - modulusa e - a cső falvastagsága d

n - a cső külső átmérője n - a rendszermerevség Ha n < 0,083; akkor a cső rugalmas a környező talajhoz - ágyazathoz - képest. Ha n > 0,083; akkor a cső az ágyazathoz képest merev, és ha n = 0,083 körüli értéknél átmeneti (félmerev) kategóriáról beszélünk. A klasszikusnak számító VOELLMY képlet használata a hőre lágyuló műanyag csövek széleskörű elterjedésével és a struktúráit csőfal szerkezetek előretörésével átértékelésre szorult [2],[3]. Az M+T KKT jelentős K+F munkával vizsgálatsorozatokat végzett, melynek eredményeként az 1. táblázatban összefoglalhatóvá vált a gravitációs csövek statikai vizsgálatának főbb tényezői, a jelenleg ismert csőanyagok- és csőfal szerkezetek bázisán. A különböző számítási módszerekkel, eltérő ágyazati anyaggal és tömörséggel, valamint növekvő árok mélységekkel készített erőtani számításaink kiértékelése igazolta az alábbiakat: • A rugalmas csövek statikai állékonyságát (a behajlást és a rugalmas stabilitást) az ágyazat anyaga, de főleg annak relatív tömörsége határozza meg. • A rugalmas csöveknél a munkaárok mélysége nem meghatározó. • A jármüteher a rugalmas csőnél szintén nem meghatározó jelentőségű. Az 1 m-nél kisebb földtakarás és burkolat nélküli pályaszerkezet a mozgó jármüvek vonatkozásában különleges statikai megfontolásokat és intézkedéseket kíván meg. A burkolat alatti kisebb földtakarásokkal beépített rugalmas csöveknél az álló -parkoló - nehézjárművek hatása (a konszolidáció lehetősége miatt) a klasszikus terhelési számításokkal (Boussinesq, Newmark, stb.) modellezhető [4]. • A rugalmas csövek statikai méretezéséhez alkalmazható eljárások - Leonhardt, Molin, Spangler - számítási eredményei között az eltérés nem jelentős. Az eredmények a Leonhardt formulánál (ATV 127) és a Molin képieméi a nagyszámú tényező alkalmazása miatt manipulálható. A viszonylag kis számítási munkát igénylő Spangler képlet egyszerűsített formája a tényleges alakváltozásokkal összhangban lévő eredményeket szolgáltat. Ez az alakváltozási számítási módszer a számítógépes csatornatervező programokba jól illeszthető. • A hőre lágyuló - általában mindig rugalmas - csöveknél a csőfal szilárdsága és így a rugalmassági modulus az élettartam során csökkenő értékeket ad. Ezek a csőszabványokban egyértelműen számszerűsítve vannak. Ezért ezeknél a csöveknél rövid- és hosszú távú 171