A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - KÁRPÁTI ÁRPÁD: A szennyvíztisztató–iszapkezelő együttes jövője

Egyedül a szén visszaforgatása tekinthető tökéletesnek, hiszen a szerves anyagok döntő része széndioxid formájában a szennyvíztisztítóból a levegőbe kerül, mint ahogy a növényi maradványok talajban történő stabilizálódásánál is történik. A szennyvíztisztítás anaerob átalakításainál a szerves anyag egy részéből metán keletkezik, de annak az elégetését követően is széndioxid formájában kerül a széntartalom a légkörbe. Le kell azonban szögezni, hogy jelenleg a hazai lakossági szennyvíztermelésnek csak a fele kerül összegyűjtésre a csatornahálózattal, vagy felszínen a tisztítókba történő szállítással. Ennek is 25 %-a tisztítás nélkül kerül a befogadókba (elsősorban Budapest a kritikus). 20 %-a jelentéktelenebb mechanikai tisztítás után közvetlenül a termőtalajba kerül. További 25 %-a egyszerű mechanikai tisztítást követően kerül a befogadókba (Győr, stb.). Láthatóan a biológiai szennyvíztisztítás csak a szennyvizek 30 %-ánál történik meg. Az ipari szennyvízterhelésnek azonban a nagyobb része az utóbbi 30 %-ban van, mivel hatóságaink arra azért megfelelően ügyelnek, hogy legalább az ilyen szennyvizek biológiai tisztítására sor kerüljön. Az összes, csatornahálózattal összegyűjtött szennyvízmennyiség hazánkban jelenleg mintegy 1,7 millió m

3/d (7, 17) Az ipari szennyvizeink sorsáról nem találhatók ennyire jó statisztikák, de megállapítható, hogy összegyűjtésük, tisztításuk nagyobb százalékban megoldott, mint a lakossági szennyvizeké. A biológiailag jól bontható ipari, elsősorban élelmiszeripari szennyvizek tisztítását ugyanakkor döntő részarányukban a lakosság szennyvíztisztítói végzik. A biológiai tisztítás esetén a szerves szennyezés közel fele a szennyvíziszapba, s közel ugyanilyen részaránya széndioxidként a levegőbe kerül. A mechanikus előkezelés esetén is annak mintegy 30 %-a iszapként jelentkezik (30-35 g sz.a. /fő d). A teljes biológiai tisztításnál ez az iszap, ásványi anyag tartalmát is számolva, mintegy 45-50 g sz.a. /fő d. Az előülepítés és az eleveniszapos tisztítás nyers iszapjainak a rothasztásakor ez a hozam mintegy 30-35 g sz.a. /fő d (16) A jelenleg mechanikai és biológiai tisztításon áteső, mintegy 1,25 millió m7d szennyvízmennyiség mintegy 10 millió lakos egyenértéknyi (LE = 60 g B01

5, ugyanennyi lebegőanyag, 110 g KOI, 14 g TKN, 2 g összes-foszfor és mintegy lg kén naponta, lakosonként) terhelést jelent a szennyvíztisztítóknak. Ez egyben azt is mutatja, hogy az ipar hozzájárulása a szennyvíztisztítóink terheléséhez talán valamivel nagyobb is, mint a lakosságé. Az átlagos szennyvíziszap hozamot 40 g sz.a./fő d értéknek véve az összes tisztítóban keletkező iszap mennyisége 400 t sz.a./d, ami 146 ezer t sz.a ./év mennyiségnek felel meg. Erre a VCSOSZSZ felmérése (17) valamivel nagyobb értéket, 200 e tonna sz.a ./év értéket adott meg, ami nedves iszap formájában 1 millió t/év iszapmennyiségnek becsültek. Nem látszik célszerűnek lakosokra vetített hozamokat számolni a fenti értékekből, mivel láthatóan az ipar a lakosságra számítható terhelésmennyiséget a szennyvizekben az adatok szerint mintegy megduplázta. A jelenlegi adatok szerint ugyanakkor a hazánkban keletkező szennyvíziszapnak csak mintegy 11 %-a kerül nyers, vagy komposztált formájában mezőgazdasági hasznosításra (16, 17). A lakossági szennyvizek tisztításánál a jelenlegi műszaki színvonalon az eleveniszapos lépcsőt követően csak megfelelő üzemméret felett célszerű, illetőleg gazdaságos a keletkező nyersiszap anaerob rothasztásának a kiépítése metán előállítása, s a szilárd iszap mennyiségének a csökkentése érdekében. Gondot jelent emellett a keletkező metán hasznosítása is a kisebb üzemméretnél, mivel a gázmotoros villanyáram termelés beruházásigénye is rendkívül nagy. Szükségszerű tehát, hogy a kis szennyvíztelepeken az iszapstabilizálást aerob úton végezzék. Ez történhet komposztálással is. Az esetleges szaghatás elkerülése érdekében, no meg a komposztálás további szervezési, odafigyelési igénye miatt mégis a folyadék fázisban történő aerob stabilizálás az általánosabb. Sokszor ezt követően sem kerül sor a stabilizált iszap komposztálására, hanem azt közvetlenül a termőtalaj gyökérzónájába injektálják, többnyire a vegetációs időszakot követően. Hosszabb távon természetesen ez is a szerves anyag maradék talajban történő hasznosítását, humifikációját jelenti. Ugyanez történik az iszapmaradékokkal a 151