A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

8. szekció: A vízjog és a hidroökonómia időszerű kérdései - Dr. Kutas Ádám – Dr. Csölle Katalin - Dr. Molnár Anikó: Új „kiskapu” a vízjogban, avagy a vízjogi fennmaradási engedély.

engedélyköteles tevékenység befejeztét követően sem fogja önkéntes jogkövetéssel segíteni a vízjog előírásainak érvényesülését. A szándékos jogsértés elkövetője - hacsak etikai értékrendjében változás nem következik be – nemhogy fennmaradási engedély iránti kérelmet nem fog előterjeszteni a hatóság felé, de mindent megtesz annak érdekében, hogy a vízügyi felügyelet keretében végzett ellenőrzések se derítsenek fényt a vízilétesítmény engedély nélküli voltára. 2. a jóhiszemű építtető Engedély nélkül, mégis jóhiszeműen valósítja meg a vízilétesítményt az az építtető, aki a jogszabály helytelen értelmezése folytán minősíti tevékenységét hatósági engedély nélkül is végezhető tevékenységnek. Sajnos a vízügyi jogszabályok értelmező rendelkezései nem fogalmaznak mindig egyértelműen, ezért az élet produkálta összetett vagy atipikus esetekre való alkalmazhatóságuk a laikusok számára időnként komoly fejtörést okoz. Az ilyen építtető a hatóság tájékoztatása alapján – a jogszabályok valós értelmének ismeretében – rendszerint eleget tesz jogszabályi kötelezettségének, és előterjeszti a vízilétesítmény legalizálásához szükséges fennmaradási engedély iránti kérelmet. Időnként az építtető és a tulajdonos személye nem esik egybe. Ez a helyzet a tulajdonviszonyokban bekövetkező változáskor, legyen szó a tulajdonszerzés bármely formájáról. A polgári jogban leggyakoribb tulajdonszerzési forma, az adásvétel mellett a vízjogi eljárásban különös jelentősége van a kárpótlásnak. Esetenként úgy szerez ingatlant az új tulajdonos, hogy az azon található rendezetlen helyzetű vízilétesítményről nincs is tudomása. De mert a vízilétesítmény az ingatlannak polgári jogi értelemben alkatrésze, s mint ilyen osztja a fődolog – azaz az ingatlan – jogi sorsát, célszerű a tipológia szempontjából külön vizsgálni a tulajdonos helyzetét. 3. a rosszhiszemű tulajdonos A rosszhiszemű tulajdonos a vizsgált kérdés szempontjából feltehetően azonos magatartást tanúsít a rosszhiszemű építtetővel. Ő ugyanis tudatában van annak, hogy a tulajdonában álló vízilétesítmény nem rendelkezik vízjogi engedéllyel, de ez a helyzet megfelel az érdekeinek, ezért megszüntetése érdekében nem fog fáradozni. A tulajdonost – ahogy az építtetőt is – különböző indokok tarthatják vissza attól, hogy kérelmet előterjesztve a vízilétesítmény jogi sorsát rendezze. A fennmaradási engedélyezési eljárás okozta kényelmetlenségek (tervek készíttetése, a kérelem jogszabályi kellékekkel való felszerelése stb.) mellett a vízjogi engedélyben foglalt kötelezettségek, adott esetben pedig a vízilétesítmény megszüntetésével járó többletterhek riasztják el a tulajdonost attól, hogy törvényben előírt kötelezettségének eleget tegyen. Ennek hiányában viszont az e kategóriába sorolt vízilétesítmények jogszerű működésének biztosítéka kizárólag a hatóság sikeres „felderítő tevékenysége” lehet. 4. a jóhiszemű tulajdonos A jóhiszemű tulajdonos tekinthető gyakorlati szempontból a fennmaradási engedély iránti kérelmek potenciális előterjesztőjének. Ő az, aki anélkül, hogy szándékában állt volna, engedély nélküli vízilétesítményt szerzett. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ingatlantulajdonosok szembesülve új szerzeményükkel járó kötelezettségeikkel, eleget tesznek a jogszabály előírásainak A jó- és rosszhiszeműség határát súrolja az a konkrét eset, amelyben a kérelmező a létesítési engedély iránti kérelmet tartalmazó beadványában tájékoztatja a hatóságot, hogy napokon belül sor kerül a létesítmények műszaki átadására. A jó- illetve rosszhiszeműség vizsgálatát hanyagolva (lévén hogy ennek a kérelem elbírálása szempontjából jelentősége nincs), a címben 678