A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

8. szekció: A vízjog és a hidroökonómia időszerű kérdései - Dr. Kutas Ádám – Dr. Csölle Katalin - Dr. Molnár Anikó: Új „kiskapu” a vízjogban, avagy a vízjogi fennmaradási engedély.

megfogalmazott felvetéssel kapcsolatban megfogalmazódik a kérdés, hogy alkalmazható – e kiterjesztő értelmezéssel az Áe. 1 azon alapelvi szintű szabálya

2

, miszerint az ügyféli kérelmet tartalma szerint kell elbírálni, a kérelem elintézését nem lehet megtagadni azért, mert elnevezése nem egyezik tartalmával. Ezen szabályt alkalmazva – miután a kérelemben foglaltak tényleges fennállásáról helyszíni szemle során a hatóság meggyőződött – a kérelmet fennmaradási engedély iránti kérelemnek kell tekinteni, hiszen az ügyfél engedély nélkül megvalósított vízilétesítményére kért hatósági engedélyt. Az engedély nélküli létesítések okozta jogsérelem orvoslására pedig a fennmaradási engedély intézménye szolgál. Ha viszont a fenti szabály alkalmazhatóságára nemet mondunk, a létesítési engedély iránti kérelmet el kell utasítani, és hivatalbóli eljárás keretében rendezni a vízilétesítmények sorsát. A „kérelemre vagy hivatalból” kérdésének eldöntése az eljárás menetének, az eljárás során alkalmazandó szabályok szempontjából bír jelentőséggel. A kérelemre indult eljárás szabályait a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V.22.) Korm. rendelet részleteiben nem határozza meg, a kérelem elbírálása során a vízjogi létesítési és üzemeltetési eljárásra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell eljárni. A megfelelő alkalmazás a későbbiekben részletezett speciális szabályok alkalmazását jelenti. Ha tehát az engedély nélküli vízilétesítmény építtetője rendezni kívánja a létesítmény helyzetét, kétféleképpen dönthet. Ha továbbra is üzemeltetni akarja a létesítményt, úgy fennmaradási engedély iránti kérelméhez a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és annak mellékleteiről szóló 18/1996. (VI.13.) KHVM rendelet mellékletében meghatározottak szerint elkészített, a tényleges megvalósulási állapotot tartalmazó tervdokumentációt kell csatolnia, kiegészítve az érintett szakhatóságok, közműkezelők nyilatkozataival, a terület feletti rendelkezési jog igazolásával és a létesítmény építésének időpontjára vonatkozó nyilatkozatával. Ez utóbbi alapján dönt a hatóság a Vgtv. 29. § (3) bekezdésében szabályozott bírság kiszabhatóságáról. Az eljárás annak megállapítására irányul, hogy a megvalósított vízilétesítmény, vízimunka mennyiben felel meg a Vgtv

3-ben és egyéb jogszabályokban (elsősorban környezetvédelmi és természetvédelmi) előírt követelményeknek, illetve hatósági előírásoknak. Amennyiben az előírásoknak való megfelelőség a létesítmény átalakításával sem biztosítható, az építtetőt (tulajdonost) a létesítmény megszüntetésére kell kötelezni. Természetesen a kérelmező dönthet úgy is, hogy a szóban forgó vízilétesítményt a jövőben nem kívánja üzemeltetni. Ez esetben megszüntetés (bontás) iránti kérelmet kell előterjeszteni, hiszen a vízilétesítményeknek nemcsak a létesítése, de megszüntetése is engedélyköteles. A kissé furcsának tűnő szabályozással a jogalkotó az irányú igényét fejezte ki, hogy speciális építményfajták megszüntetése során is érvényesüljenek a hatósági előírások, a bontás és az eredeti állapot helyreállítása is hatósági felügyelet mellett, szakszerűen realizálódjon. A 72/1996. (V.22.) Korm. rendelet 15.§ (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy nem alkalmazhatók az engedély nélküli illetve attól eltérő tevékenységhez kapcsolódó joghátrányok, ha az építtető a létesítményt a vízügyi hatóság által megállapított határidő alatt és a hatósági előírások betartásával megszünteti, az eredeti állapotot visszaállítja. Ha az építtető fennmaradási engedély iránti kérelmet terjeszt elő, feltehetően azért teszi, mert a létesítményt üzemeltetni akarja. Az építmény értékének max. 20%-ig terjedő bírságösszeg csak kivételes esetben riasztja 1 Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 2 Áe. 16.§ (3) bekezdés 3 A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 679