A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

8. szekció: A vízjog és a hidroökonómia időszerű kérdései - Dr. Kutas Ádám – Dr. Csölle Katalin - Dr. Molnár Anikó: Új „kiskapu” a vízjogban, avagy a vízjogi fennmaradási engedély.

Olyan eset is előfordult, hogy volt ugyan az ügyfélnek engedélye, de ez vagy csak vízjogi létesítési engedély, vagy egynyári öntözésre szóló engedély volt és csak ennek a ténynek, illetve jogi hatásainak tisztázása után volt hajlandó az ügyfél intézkedni a helyzet legalizálása iránt. 2. A jogi háttér, avagy „mindent tilos, amit nem szabad”. A vízjogi fennmaradási engedély új engedélytípus, mivel a már hatálytalan, vízügyről szóló 1964. évi IV. tv. nem tartalmazott az engedély nélküli vízimunkákra, vízilétesítményekre vonatkozó szabályokat. Az engedélyhez kötöttség elvét természetesen tartalmazta az 5. és a 2730. §-aiban ez a jogszabály is, de a fennmaradási engedélyről egyetlen szót sem ejtett. A jogintézményt csak a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. tv. (továbbiakban Vgtv.) 29. §ának (3) bekezdése vezette be: „Ha a vízimunka elvégzése, illetve a vízilétesítmény megépítése vagy átalakítása engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően történt, az üzemeltetési engedély kiadása megtagadható. Amennyiben a hatóság a létesítmény megvizsgálása után - az eset összes körülményeire is figyelemmel - a fennmaradási engedélyt utólag megadja, a létesítő bírság fizetésére köteles. A bírság az engedély nélkül létrehozott építmény értékének 20%-áig, engedély nélküli vízimunka vagy vízhasználat esetén a mindenkori vízjogi szabálysértési felső értékhatár ötszöröséig terjedhet.” A Vgtv. tehát nem mondja ki expressis verbis az engedély nélküli tevékenységek tilalmát, hanem fordított módon, azzal fenyegetve teszi ezt, hogy az engedély nélküli tevékenységet végző személy nem biztos, hogy valaha is engedélyt fog kapni. Mindazonáltal egy bekezdésen belül rendelkezik a kötelező jellegű bírságról is, melynek mértékének meghatározását azonban a vízügyi hatóságra bízza a jogalkotó. Erről részletesen a harmadik részben szólunk. Ezentúl a bekezdés első mondata nem is tartalmaz az engedély nélküli vízhasználat esetkörére utalást, az csak a harmadik mondat utolsó fordulatából derül ki, hogy ezen esetek is a fennmaradási engedély körébe esnek. Az engedély nélküli vízhasználatról egyebekben a következőkben kifejtésre kerülő Korm. rendelet sem szól. A jogi szabályozás másik sarokköve a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V.22.) Korm. rend. 15. §-a, mely a hatósági engedély nélkül vagy attól eltérően végzett létesítésről és üzemeltetésről szól: „15. § (1) Vízjogi létesítési engedély nélkül megépített vagy attól eltérően megvalósított vízimunka vagy vízilétesítmény esetén az építtetőnek (tulajdonosnak) a vízügyi hatóságtól - a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételével - fennmaradási engedélyt kell kérni. (2) Ha az építtető a létesítményt a vízügyi hatóság által megállapított határidő alatt és a hatósági előírások betartásával megszünteti, az eredeti állapotot visszaállítja, az engedély nélkül, illetve az attól eltérően végzett tevékenységhez kapcsolódó joghátrányok nem alkalmazhatók.” Szó szerinti tilalmat ez a jogszabályhely sem tartalmaz, azonban ugyanúgy kiolvasható belőle a jogalkotó rosszallása, és a jogellenes állapot legalizálására irányuló szándéka. A gyakorlatban az engedély nélküliséget a vízügyi felügyeleti eljárások alkalmával észleli a hatóság, kisebb számban az ügyfelek kérnek utólagosan vízjogi fennmaradási és üzemeltetési engedélyt. Ezt a második részben tárgyaljuk részletesen. A jogi szabályozás jellemzőjeként összefoglalásul elmondható, hogy a Vgtv. keret jelleggel állapítja meg a fő szabályokat, majd alacsonyabb szintű jogszabályokkal bontja ki az ügy 675