A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
7. szekció: Kommunikációs és pr feladatok a vízgazdálkodásban - Lovas Attila: A nyílt tervezés és az eu csatlakozás pr kihívásai
616 elmaradásának következményeit is -, feltárja a törvényi környezetet, valamint idetartozik az érintettek körének meghatározása is. Ezek után gyakorlatilag a PR-é a terep. A tervezők, az érintett téma műszaki és jogi szakemberei most egy darabig a külső körbe tartoznak. A belső körben vannak a érintettek különféle csoportjai – földrajzi, vagy egyéb kritérium szerint -, a projekttel kapcsolatban érintett szakmai szervezetek, NGO-k, stb. A továbbiakban valami célszerű PR technikával össze kell hozni a belső kört, és ki kell alakítani valamilyen kompromisszumot. A belső kör ennek során kérdéseket intézhet a külső körhöz, akik csak ennek keretében szólhatnak. A kompromisszumnak tartalmaznia kell a célokat és az elfogadható műszaki lehetőségeket is. Miután egyetértés alakult ki, akkor kerülhet csak sor tényleges tervezésre. Ha több lehetőség maradt a kalapban, akkor persze több körben ismétlődik mindez a tervezés későbbi fázisaiban, az engedélyezésig. A fentiekben vázolt eljárásból látszik, hogy egyrészt jóval időigényesebb, mint a jelenlegi gyakorlatunk többsége, másrészt a tervezés jelenleg szokásosnál jobban kapcsolódik a PR-hez, ami új feladatokat jelent mindenkinek. Így viszont egyértelműen drágább is. De nem csak ez a probléma. A költségek egy jelentős része akkor jelentkezik, amikor nem garantált az eredmény. Horribile dictu még az is elképzelhető, hogy nem alakul ki kompromisszum. Ennek következtében a projekt el is marad. Ez egyébként tőlünk nyugatra nem is olyan ritka. Valahol egy értékelésben kimutatták, hogy a tervezett projektek 80 százaléka sosem jut el a megvalósításig. Ha azt szeretnénk, hogy nálunk ez az arány jóval nagyobb legyen, akkor az érdekünk azt diktálja, hogy a nyílt tervezési eljárást minél jobban alkalmazzuk, ami a PR szerepének felértékelődését is magával fogja vonni.
