A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Várallyay György: A talaj szerepe a területi vízgazdálkodásban

A különböző okok miatt kedvezőtlen, közepes és jó vízgazdálkodású talajok területét – megyénként – az 5. ábra szemlélteti (a körök nagysága a megye területével arányos). Annak ellenére, hogy a talaj vízgazdálkodását a talajtulajdonságokon túlmenően természetesen az éghajlati viszonyok (elsősorban a csapadékviszonyok), a lejtős területeken pedig a domborzat is jelentősen befolyásolja, az 5. ábra alapján a melioráció és a mezőgazdasági vízgazdálkodás fő feladatai jól kirajzolódnak. Azonnal szembetűnik pl., hogy Bács–Kiskun, Pest, Somogy és Szabolcs–Szatmár megyékben a nagy homoktartalom, Szolnok megyében a nagy agyagtartalom, Baranya, Borsod–Abaúj–Zemplén, Heves, Nógrád, Vas és Zala megyékben a talajszelvényen belüli agyagfelhalmozódás és az erózió, Békés, Csongrád, Hajdú–Bihar és Szolnok megyékben a szikesedés, Veszprém megyében pedig a felszín közeli tömör kőzet megjelenése miatti sekély termőréteg okozza elsősorban a talajok nem megfelelő vízgazdálkodását, jelöli ki a talajnedvesség-szabályozás fő feladatait. Ugyanakkor Tolna és Fejér megye talajainak nagyobb része jó vízgazdálkodású. Sajnos vízgyűjtőkre vonatkozó hasonló adataink nincsenek, pedig a területi vízgazdálkodás tervezéséhez és szervezéséhez ezek jelentenének még jobb talajtani alapokat. A talaj vízháztartás-szabályozásának célja A talaj vízháztartás-szabályozásának alapvető célja, hogy biztosítsa a növények (természetes növényzet, termesztett kultúrák) folyamatos vízellátásának minél teljesebb megközelítését; teremtsen kedvező feltételeket a növények levegőigényének kielégítésének,; valamint megfelelő tápanyag-ellátásának, a talaj biológiai életének optimalizálásához; befolyásolja kedvező irányban a talajban végbemenő anyag- és energiaforgalmi folyamatokat (sóforgalom, szervesanyag-forgalom, potenciálisan káros szennyező anyagok forgalma stb.); fenntartsa, illetve fokozza ezáltal a talaj aktuális és potenciális termékenységét; mindezt anélkül, hogy ezek az ember természeti környezetének, a bioszférának, illetve az abban kialakult egyensúlynak kedvezőtlen irányú megváltozását, megbomlását eredményezné. Ugyanakkor biztosítson minél kedvezőbb feltételeket a különböző agrotechnikai rendszerek, termesztési technológiák kialakításához, eredményes végrehajtásához. Fontos cél továbbá a szélsőséges vízháztartási helyzetek (árvíz, belvíz, túlnedvesedés; aszály) valószínűségének, gyakoriságának, mértékének, valamint káros ökológiai/környezeti következményeinek csökkentése; továbbá a talajhasználat felszíni és felszín alatti vízkészletekre gyakorolt esetleges kedvezőtlen hatásainak (erózió, szedimentáció, feliszpolódás; felszíni vizek tápanyagterhelése és eutrofizációja; felszín alatti vizek nitrátosodása; sófelhalmozódás; vízszennyezés stb.) megelőzése, kivédése, mérséklése; végül a biodiverzitás fenntartásának elősegítése (15, 16). A talaj vízháztartás-szabályozásának talajtani megalapozása A talaj vízháztartás-szabályozásának lehetőségeit, korlátait, szükséges elemeit, feltételeit és körülményeit az éghajlati viszonyok, a domborzat, a termesztett növények igényei, valamint az agrotechnikai rendszer mellett a talaj vízgazdálkodása szabja meg. Ennek alapvető tényezői a talajszelvény felépítése, a talajfelszín és a talajvízszint közötti rétegek egymásutánisága, vastagsága, települési viszonyai és vízgazdálkodási tulajdonságai: nedvességtartalma, a talajnedvesség állapota, kémiai összetétele, vertikális és horizontális mozgása. A talaj vízgazdálkodásának szabatos jellemzéséhez a felsorolt tényezők pontos és kvantitatív ismeretére van szükség, mégpedig azok térbeli eloszlását és időbeni dinamizmusát jellemző valószínűségi és gyakorisági értékekkel együtt. E tényezőktől függ a talaj vízmérlege, tehát hogy a talaj felszínére jutó víz milyen hányada szivárog be a talajba, ennek milyen 546