A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Várallyay György: A talaj szerepe a területi vízgazdálkodásban

hányada jut – esetleg repedéseken keresztül vagy a talajszelvényen átszivárogva – a talajvízig, milyen hányada tározódik, s e hányadnak milyen része válik a növények számára hasznosíthatóvá (12, 13) . A vízháztartás-szabályozási beavatkozások megválasztásához, tervezéséhez és kivitelezéséhez megfelelő talajtani információ-anyag szükséges, mégpedig a beavatkozások minden szintjén (országos, regionális, üzemi és táblaszinten) és minden fázisában (döntéshozatal, tervezés, kivitelezés, ellenőrzés). Ezen sokoldalú igények minél teljesebb körű kielégítésére az utóbbi évtizedben egy korszerű, élénk nemzetközi érdeklődést is kiváltó talaj–

felvételezési–talajvizsgálati–adatértékelési–térképezési–monitoring–prognózis rendszer került kidolgozásra és széles körű gyakorlati alkalmazásra (10, 12, 17). (1) Vizsgálati rendszer és korszerű számítógépes adatbázis megalkotása a legfontosabb talajfizikai–talaj vízgazdálkodási jellemzők meghatározására, a vizsgálati eredmények „tárolására” és értékelésére (13). (2) A talaj vízgazdálkodási tulajdonságok (teljes és szabadföldi vízkapacitás, holtvíztartalom, hasznoítható vízkészlet, víznyelés sebessége, hidraulikus vezetőképesség) szerinti kategóriarendszerének megalkotása és e kategóriák 1:100 000 méretarányú térképének megszerkesztése (17). (3) Hazai talajok főbb vízháztartási típusainak elkülönítése, jellemzése és 1:500 000 méretarányú térképen történő ábrázolása (10). (4) Hazai talajok főbb anyagforgalmi típusainak meghatározása, jellemzése és 1:500 000 méretarányú térképen történő ábrázolása (10). (5) Módszer kidolgozása a talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak és vízháztartási jellemzőinek részletes (nagyléptékű) térképezésére és adatbázisba szervezésére a térinformatika és a távérzékelés nyújtotta korszerű új lehetőségek integrált kihasználásával. (6) Modellek alkotása a talaj nedvességforgalmának kvantitatív leírására és előrejelzésére; a talajvízből a talajvízszint feletti rétegekbe jutó víz (oldat, oldott anyagok) mennyiségének meghatározására; a növények jóminőségű talajvízből történő kapilláris vízellátáskiegészítő „optimális talajvízszint, valamint a nagy sótartalmú és kedvezőtlen sóösszetételű talajvizek hatására végbemenő másodlagos szikesedési folyamatokat megelőző „kritikus talajvízszint” meghatározására (9, 12). A rendelkezésre álló mérési adatok Magyarország bármely talajféleségére, talajfoltjára, illetve azon szelvényének bármely vastagságú rétegére meghatározható a talajvíz, befogadására alkalmas pórustér, a felszínre jutó víz beszivárgásának sebessége, a talajban tárolható víz mennyisége, sőt ennek „holtvíz”, illetve a növény számára hozzáférhető „hasznos víz” hányada is. Mindezek alapján lehetővé válik egy-egy táj, vízgyűjtő, körzet, üzem, esetleg egyéb természeti, adminisztratív vagy térképezési területi egység talajainak korszerű vízgazdálkodási jellemzése, előre jelezhetők bizonyos időjárási helyzetek várható vízháztartási következményei (felszíni lefolyás, árvíz, belvíz, túl nedves talajállapot, aszály), azok várható tartama, mértéke és ökológiai stresszhatásai. A megbízható és időben történő előrejelzés alapján pedig megfelelő vízháztartás-szabályozási intézkedések foganatosíthatóak a káros hatások megelőzésére, kivédésére, elhárítására vagy mérséklésére. Általános alapelvként megállapítható, hogy a fenntartható és környezetkímélő talajhsználat érdekében a talaj tulajdonságait és a környezeti tényezőket úgy kell befolyásolni, hogy • a felszínre jutó csapadékvíz minél nagyobb hányada jusson a talajba (felszíni lefolyás és párolgás csökkentése); • a talajba jutó víz minél nagyobb hányada tározódjon a talajban (vízraktározó-képesség növelése, „szivárgási veszteségek” csökkentése); 547