A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Varga György – Pappné Urbán Judit – Szalai József – Dr. Pálfai Imre – Boga Tamás László – Sebesvári Judit: Integrált vízháztartási tájékoztató és előrejelzés a területi vízgazdálkodás számára

3. ELŐREJELZÉS Az előrejelzés három mutatóval – a Gördülő Vízháztartási Mutatóval (GVM), a téli-tavaszi Belvizességi Index-szel (PBI) és az Aszályossági Index-szel (PAI) - történik. Mindhárom esetben az az alapfelfogás érvényesül, hogy a vízháztartási helyzet, a belvíz, illetve az aszály hosszabb (több hónapos) folyamat során alakul ki, amelynek az elejét tényleges csapadék-, hőmérsékleti és talajvíz adatokkal számításba lehet venni, az előttünk álló időszak adatait felvett értékek alapján vesszük figyelembe. Mivel a rendelkezésre álló középtávú meteorológiai előrejelzések megbízhatósága közel sem kielégítő, a mutatókat három föltételezett változatban (10%-os, 50%-os és 90%-os valószínűségű csapadék föltételezésével) dolgozzuk ki. Eredményül tehát nem egyetlen előrejelzett értéket kapunk, hanem többet, amelyek kellő mérlegelésre adnak lehetőséget, az országon belüli területi eloszlást viszont elég jól mutatják. Minél közelebb vagyunk a belvízi vagy az aszályos időszak lezáródásához, annál több konkrét adatot tudunk a számításnál fölhasználni, viszont az előrejelzés „időelőnye” csökken. A GVM és a PAI az ország egész területét arányosan lefedő 68 meteorológiai főállomás, illetve csapadékmérő állomás adatainak felhasználásával készül, míg a PBI kiszámításához közel 50 síkvidéki állomás adatait dolgozzuk fel. A rendszeres havi előrejelzésen kívül indokolt esetben (rendkívüli helyzetben) soron kívüli előrejelzést is készítünk. Szélsőséges helyzetek kialakulásakor a számszerű mutatók mellett a szöveges előrejelzésben a hidrológiai helyzet várható kimenetelét a korábban előfordult hasonló helyzetekkel is összevetjük. 3.1. A vízháztartás változásának előrejelzése A Gördülő Vízháztartási Mutató (GVM) egy olyan hányados, amelynek számlálójában az elmúlt 12 (vagy esetenként változó számú, 6 vagy 8) hónap súlyozott csapadékösszege, nevezőjében pedig a hőmérsékleti adatokból számított lehetséges párolgás ugyancsak súlyozott összege szerepel. A súlyszámok 1/12 lépcsőben csökkennek az időben visszafelé haladva. A mutató havonta tovább „gördül”, így a havi csapadék- illetve párolgási adatok értelemszerűen más-más súlyszámot kapnak. A párolgás havi összegeit a havi középhőmérsékletből kiindulva, Szesztay Károlynak a kádpárolgásra vonatkozó nomogramja (Vízügyi Közlemények 1956/2.) segítségével, a leolvasott érték 0,7-szeresével számítjuk. A GVM 1,2 fölötti értékei nedves, a 0,8 – 1,2 közötti értékei átlagos, a 0,8 alatti értékei száraz vízgazdálkodási helyzetet mutatnak. A GVM 2002 május elején előrejelzett értékeinek területi eloszlását, átlagos májusi csapadékot és hőmérsékletet feltételezve a 6. ábrán mutatjuk be. Az Alföldet, de még az Északmagyarországi csatlakozó területet is egyértelműen száraz vízháztartási helyzet uralja. A Dunántúlon kedvezőbb a kép, de az itteni sokévi májusi átlaghoz viszonyítva szintén száraz vízháztartási helyzetet lehetett jelezni. Ezt jól mutatja a 2. ábra, amelyen a májusra előrejelzett értékek (A, B, C) közül még a legkedvezőbb változat is a sokévi átlag alatt van. 533