A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Dr. Varga Gábor: Erdő és a melioráció

vízveszteség. Elősegítik a csapadék egyenletes eloszlását és tárolását, ezzel javítják a talajok vízháztartását. A biológiai egyensúly megteremtésével segítik a hasznos madár- és rovarvilág betelepülését. A mezővédő erdősávok telepítésének hatására bekövetkezett termésnövekedés egyértelműen kimutatható. Rá kell mutatni azonban arra is, hogy a termelés csak a nagyobb területet átfogó komplett erdősávrendszerek védelmében nő. Az egyetlen sáv, vagy az egymással kapcsolatban nem álló erdősávok hatástalanok. Éppen ezért a mezővédő erdősávrendszert a komplex melioráció keretében, annak részeként területegységekre kell tervezni. Az erdősávok telepítése a mezőgazdaság termelékenységének növelése céljából igen gazdaságos, megtérülési ideje átlagosan 4-5 év. Ezen a ponton kell megemlítenem, hogy az erdősávoknak bizonyos hátrányai is vannak, és felhívom a figyelmet, hogy ezen hátrányok a megtérülési idő számításánál figyelembe lettek véve. Legfontosabb káros hatások: • a fák káros gyökérkonkurenciája a mezőgazdasági kultúrával, • kedvezőtlen fény- és hőbesugárzási viszonyok, • esetleges fagyzúgok, hőkatlanok előidézése a sávok közvetlen közelében. Mindezek következtében 5-60 m távolságig a termés általában gyengébb, mint a védett tábla többi részén. Viszont rá kell mutatni, hogy ezek a káros hatások jó fafaj megválasztással, az erdősávok megfelelő szerkezetének a kialakításával, kellő áttörésével, az utak, csatornák, vadföldek ésszerű elhelyezésével minimálisra szoríthatók. Egy másik közvetett meliorációs hatás, a melioráció fogalmának jóval tágabb értelmezésével, racionális földhasználattal kapcsolatos. Egy adott helyen, a más művelésekre kevésbé, vagy okszerűen nem alkalmas területek hasznosítási meliorációját, nagyobb értékű kihasználását teszi lehetővé az erdősítés és fásítás. Ilyen értelemben már maga az erdőtelepítés is meliorációs ténykedést jelent. Ez alapján a mezőgazdasági művelésből bármely oknál fogva kikapcsolandó területeket feltétlenül erdősíteni kell, ha a környezetvédelem, a táj gondozás a talajjavítás érdekei azt megkívánják. E fásítások nagy jelentősége és mellőzhetetlen szerepe az, hogy visszahatnak a mezőgazdasági művelésben maradt területek termőképességére, okszerű és gazdaságos művelésére. Az erdősítések, fásítások mind közvetlen és közvetett meliorációs hatások mellett kiemelkedő helyet foglalnak el a környezetvédelemben. Az erdők és más jellegű fásítások szerepe azért is különleges jelentőségű, mert leginkább alkalmasak a meliorációs tevékenységgel kialakított új, mesterséges környezet természeti egyensúlyának visszaállítására, illetve kialakítására. Mielőtt az erdő meliorációjára térnék, ki kell emelnünk azt a tényt, hogy az erdő az egyedüli olyan növényi társulás, amelynek segítségével az ember a talajtakaró vízháztartását nagymértékben befolyásolni tudja. Ez a vízháztartás az egész terület vízgazdálkodására kedvező hatást gyakorol, mely hatások a következők: • az erdőre hullott csapadék 70-75 %-a hasznosul, • a lefolyást mérsékli, a lefolyási hányadot csökkenti, • a csökkentett lefolyást időben elhúzza, • a hőhatás mérséklésével a tavaszi hóolvadás intenzitását csökkenti, • a talaj avartakarója csökkenti a párolgást, • az erdőtalaj a vízből kiszűri a hordalékot, 527