A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Fehér Ferenc: Közmegegyezés a vízgazdálkodásban

beavatkozások (ezek voltak régen az „üzemiek”), ami már messze nem egyértelmű. És ha mindez megvan, akkor sem lehet a belvízmentességet garantálni: jól tudjuk, hogy nem lehet akkora műveket kiépíteni, fenntartani, üzemeltetni, ami az azonnali belvízmentesítéshez szükséges. Akkor tehát adott esetben ezt a társadalmi igényt nem tudjuk kielégíteni. A kérdés inkább az: mit tettünk annak érdekében, hogy reális, kielégíthető társadalmi igények alakuljanak ki? 3. Lakossági elvárások A lakossági elvárásokkal tehát általában baj van: kielégíthetetlenek, mert a szolgáltatás valójában többe kerül, kielégíthetetlenek, mert a művek reális kapacitása ezt nem teszi lehetővé. Ha viszont ez így van (márpedig így!), akkor másik oldalról kell megközelíteni a kérdést: reális lakossági elvárásokat kell kialakítani. Ez egyik napról a másikra nem megy: szocializációs és oktatási kérdés, társadalmi párbeszéd és nyilvánosság kérdése, amibe számos más tudományágat kell bekapcsolni. A lakossági elvárásokkal kapcsolatban a szakmának azt kell megtennie, hogy őszintén beszél a helyzetről, a költségekről, a problémákról. Meg kell értetni, hogy az olcsó szolgáltatás a probléma elodázása. Meg kell értetni, hogy a bizonyos szolgáltatások igénybevételének elmulasztása környezetkárosító. Meg kell érteni, hogy bizonyos vízgazdálkodási kérdéseket csak összefogva, a szolidaritás elvét figyelembe véve lehet csak megoldani. 4. Elvárás a lakosságtól A lakosságtól azt nem lehet elvárni, hogy érdemi magyarázatok nélkül, hatósági, törvényi hivatkozásokkal operálva megértsen vízgazdálkodási helyzeteket és el is fogadja a szakemberek által kínált megoldásokat. A lakosság vízgazdálkodási kérdésekben bizalmatlan. A lakosság hozzájárulását általános vízgazdálkodási elvekhez könnyű megszerezni: minden magyar embernek legyen egészséges ivóvize, a szennyvíz ne szennyezze a környezetet, fokozzuk az árvízvédelem biztonságát (vagy csökkentsük a veszélyeztetettséget), hárítsuk el a belvízkárt, a helyi vízkárt, rendezzük a belterületek csapadék összegyülekezési viszonyait – ezek olyan jelszavak, amelyeket a lakosság szívesen támogat. A baj mindig akkor van, amikor a konkrét megoldás az ő portáját, az ő szántóföldjét, az ő zsebét érinti. A szakmának meg kellene azt határoznia, hogy mi az a minimális szint, amit a lakosságtól el lehet várni. Ennek ismeretében lehet kidolgozni azokat a programokat, meghatározni azokat a fórumokat, ahol kellő és érdemi tájékoztatást lehet adni. Meg kell oldani, hogy a lakosság ebbe bekapcsolódjon, az információkat átvegye, érdeklődjön a probléma iránt. És a jelenlegi helyzetben ez a legnehezebb! 5. Lakosság és környezet viszonya Programcsomagokban gondolkodva talán a lakosság és a környezet viszonyának elemzése, ebben a keretben a vízgazdálkodás problémáinak és lehetőségeinek bemutatása a leginkább reménykeltő. A lakosság egyre inkább foglalkozik környezetével, érzékeny az ott történtekre és talán már nem csak a saját kerítésén belül! Viszonylag könnyű megértetni a lakossággal azt, amit lát. Az illegális szemétlerakónak használt medreket, csatornákat, kisvízfolyásokat. Az elhanyagolt belterületi csapadékvíz elvezető árkokat. A felhagyott, rendetlen kubikgödröket. A vízgazdálkodási létesítmények 471