A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

1. szekció: Időszerű vízgazdálkodási feladatok az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán - Szentirmay György: Víziközműfejlesztési feladatok a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén, különös tekintettel az EU csatlakozás kapcsán felmerülő elvárásokra

megállapíthatóan e két komponens közel további 80 településen haladja meg a megengedett határértéket. További feladatok adódnak – a jogszabály, ill. határérték változásoktól függetlenül – működési területünk egyéb sajátosságai következtében is. A vízminőségi, ill. hidrogeológiai adottságok a vízművek nagy részénél már a korábbiakban is a kitermelt víz kezelését tették szükségessé, az előzőekben jelzetteken túl a legtöbb esetben a határérték feletti vas, mangán, és metántartalom következtében. Az évtizedekkel ezelőtt üzembe helyezett vízkezelő berendezések az évek során erősen elöregedtek, és bár a szolgáltatott víz minősége a kedvezőtlen adottságok mellett is általában megfelelő, ennek biztosítása azonban folyamatos, és fokozott üzemeltetői ráfordításokat tesz szükségessé. A részben technológiai szempontból, részben korukat tekintve nagyrészt elavult vízkezelő berendezések jelentős ráfordítást igénylő rekonstrukciója, korszerűsítése a helyi – lakossági – igények következtében is, de az EU elvárásokat tekintve is várhatóan működési területünk kiemelkedő fontosságú víziközmű-fejlesztési feladatát fogja jelenteni. 2.1. Szennyvízcsatornázás és tisztítás helyzete A víziközmű ellátás helyzetének értékelése kapcsán mindenkor szem előtt tartandó, hogy a vízellátás és a szennyvízelvezetés egymástól független, de ugyanakkor el nem választható, egymással kölcsönhatásban lévő tevékenység. Az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés napjainkig megvalósított fejlesztéseinek vizsgálatából kiderül, hogy a vízellátás különösen a korábbi években – többek között az alapellátásban betöltött meghatározó szerepe, és viszonylag kisebb beruházási költségigénye következtében erőteljesen fejlődött és a szennyvízelhelyezés azt csak jelentős késéssel tudta követni. A fentieket jól tükrözi, hogy míg a vízellátás működési területünk minden településén biztosított, addig szennyvízcsatorna-hálózat 69 településen üzemel. A közelmúltban e területen jól érzékelhető változás következett be. A folyamatban lévő fejlesztések áttekintése alapján megállapítható, hogy a közművesítésnél a súlypont a szennyvízcsatornázás és tisztítás fejlesztésének területére helyeződött át. Az ellátás jelenlegi helyzetét, és a folyamatban lévő beruházásokat vizsgálva megállapítható, hogy a működési terület egészét tekintve a lakásállomány és a lakosság szennyvízközműellátottsági helyzete országos összehasonlításban viszonylag kedvező, távlatban azonban nem kielégítő. A megyeszékhelyek csatornahálózata meglehetősen jól kiépített, a városok – egy kivételével – csatornahálózattal mind ellátottak, (és a szennyvízelvezető rendszer kiépítésének előkészítése e város esetében is folyamatban van). Az ellátásban részesülők aránya a városokban közel megfelelőnek tekinthető, a községek csatornaellátottsága azonban alacsony. A megyék egészét tekintve Baranya ellátottsági mutatója mintegy 57 %, míg Somogy megyéé 42 %, mely ellátottsági mutatók az aprófalvas településszerkezetre való tekintettel – a további fejlesztés szükségességének hangsúlyozása mellett is – jelentős eredménynek tekinthetők. 2.2. Aktuális fejlesztési feladatok a szennyvízcsatornázás és tisztítás területén A közüzemi vízellátásban, illetve a közüzemi szennyvízelvezetésben részesülők aránya közötti különbség napjainkra olyan nagymértékűvé vált, hogy az a szennyvízcsatornázás és tisztítás további fejlesztését a legaktuálisabb ellátás-fejlesztési kérdések közé sorolja. 33