A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

4. szekció: Folyógazdálkodás - Guti Gábor: A denkpáli hallépcső funkcionális vizsgálata a szigetközi Duna-szakaszon

• A hallépcsőn belül a koncentrált eséskülönbség ne haladja meg a 0.2 m-t. • A koncentrált eséskülönbség közötti medencékben a teljesítménysűrűség (E) 200 W m-3 alatt maradjon. • Az áramlási sebesség a szűkületekben se haladja meg a 2.0 m s-1 értéket. • A hallépcsőn átvezetett vízhozam lehetőleg haladja meg a szomszédos megcsapoló műtárgyon áthaladó vízhozamot, de ha ez nem lehetséges: ƒ csalivíz biztosítása szükséges ƒ szakaszos üzemmel kell megoldani, hogy a hallépcsőn átvezetett vízhozam több legyen mint a megcsapoló műtárgyon átfolyó vízmennyiség • A hallépcső alvízi torkolata közvetlenül a megcsapoló műtárgy alatt helyezkedjen el. • Az alsó torkolatnál egy öböl kialakítása kedvező, mivel a halak vándorlás közben többnyire a part mentén haladnak. • A természetközeli hallépcsők műtárgyszerű szakaszain, (hasonlóan a teljes egészében vasbeton műtárgyként kialakított művi hallépcsőhöz) az aljzathoz közeli vízáramlási sebesség csökkentése érdekében vízépítési terméskőből és homokos kavicsból érdesítést kell kiképezni a fenékbetonon. Ezzel biztosítható a vízi gerinctelen szervezetek áthaladása is. A denkpáli hallépcső alapvetően két eltérő kialakítású szakaszból áll (1. ábra). A felvízi csatlakozást úgynevezett réselt halátjáró biztosítja, amelyhez természetközeli módon kiképzett, három pihenőtóval megszakított megkerülő meder csatlakozik. A felvízi csatlakozás művi kialakítását az indokolta elsősorban, hogy a szigetközi hullámtéri vízpótlás mértékét – a különböző szakterületek képviselői által összeállított üzemrend szerint – a Duna mindenkori vízhozama alapján szabályozzák. Ennek megfelelően a hallépcső üzemi felvízszintje is mintegy 150 cm-es tartományban ingadozik. A tervezésnél a működőképesség mindenkori üzemi állapotban, azaz bármely vízállás esetén történő biztosítását tűzték ki célul. Ezt szolgálja a létesítmény felvízi belépő szakaszának változtatható keresztmetszetű kialakítása. A természetközeli módon kialakított hallépcső funkcióképességének megteremtése érdekében fontos lépés az építést követő beüzemelés, amely az áramlástörő kövek szükség szerinti átrendezését jelenti. Kiemelt jelentősége van a folyamatos, rendszeres karbantartásnak is. A nagy kövek közötti nyílások uszadékkal történő eltömődése ugyanis a halak számára leküzdhetetlen vízszintkülönbséget, lokális sebességnövekedést okozhat. A hallépcső működésének vizsgálati módszerei A denkpáli hallépcső működésének vizsgálatát három fő szempont szerint dolgoztuk ki: 1. Minőségi hatékonyság, azaz milyen halak képesek felúszni? A minőségi hatékonyság tanulmányozásakor a hallépcsőn felúszó halak fajlistáját a Duna adott szakaszára jellemző természetes halfaunával hasonlítottuk össze. A minőségi hatékonyságot minősítő fokozatokat az alábbiak szerint határoztuk meg: • Különösen jó

: az adott folyószakasz minden faja képes átjutni. • Jó

: néhány gyengébb úszási képességgel rendelkező faj is átúszik • Tűrhető

: csak a jó úszási képességgel rendelkező fajok képesek átjutni • Nem megfelelő

: nincs olyan halfaj az adott folyószakaszon, ami képes felúszni. 2. Mennyiségi hatékonyság, azaz mekkora mennyiségű hal úszik át? A mennyiségi hatékonyság vizsgálatának egyik lehetősége, ha összehasonlítjuk a hallépcső bejáratánál torlódó (normális 277