A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

4. szekció: Folyógazdálkodás - Guti Gábor: A denkpáli hallépcső funkcionális vizsgálata a szigetközi Duna-szakaszon

működés estén ez nem fordul elő, vagy csak átmenetileg, a tömeges ívási vándorlás kezdetén) és az átjáró felsőbb szakaszán kimutatható halállomány szerkezetét. Ez a vizsgálat kombinálható a halak egyszerű jelölésével, és akkor a halak áthaladási idejét is meghatározhatjuk. Különösen informatív, de ugyanakkor igen költséges eljárás a halak mozgásának rádió-telemetriás eszközökkel történő megfigyelése hallépcső térségében. Ezzel a módszerrel egyértelműen megállapítható, hogy milyen arányban úsznak át a megjelölt halak a műtárgyon. A mennyiségi hatékonyságot minősítő fokozatok: • Különösen jó

: minden hal képes átjutni. • Jó

: a vándorló halak többsége átjut. • Tűrhető

: a halak torlódnak a hallépcső bejáratánál, de néhány példány átjut. • Nem megfelelő

: nincs olyan hal az adott folyószakaszon, ami képes átjutni. 3. Speciális élőhelyi funkció, azaz megtelepednek-e egyes halfajok a hallépcsőben? A hallépcső csatornája esetenként speciális élőhelyként is funkcionálhat egy adott folyószakaszon. A hallépcső mederesése gyakran meghaladja az alvízi és felvízi szakaszra jellemző értékeket, ezért a halállomány egyes vízáramlást kedvelő fajai hosszabb ideig tartózkodnak a műtárgy csatornájában, de akár ívóhelyként is hasznosítják azt. A halak tartózkodási idejét haljelölésekkel, vagy rádió-telemetriás módszerekkel becsülhetjük. A hallépcsőt benépesítő halállomány összetételéről a meder rendszeres felmérése ad felvilágosítást. Az élőhelyi minősítés fokozatai: • Különösen jó

: a gyors áramlású, kisvízfolyásokra jellemző halállomány előfordulása állandó, néhány faj szaporodása is kimutatható. • Jó

: rendszeres a reofil halfajok előfordulása. • Tűrhető

: néhány hal időszakosan élőhelyként használja a hallépcsőt. • Nem megfelelő

: a halak tartózkodási ideje igen rövid. A denkpáli hallépcső halállományát eddig elsősorban elektromos halászgéppel vizsgáltuk. A felmérések idején a hallépcső felső belépő nyílása elzárásra került, így 5-10 perc alatt lefolyt a víz jelentős része a műtárgy csatornájából. A víz leürülése után az egyes medencék bögéiben, valamint a pihenő tavakban viszonylag egyszerűen lehetett halakat gyűjteni egy hátraszerelhető, kisebb halászgéppel. A mintavételeket a középső pihenőtó és a réselt halátjáró közötti mederszakaszon végeztük többször is egy évben Vizsgálatainkat kiegészítettük a felső szakasz réselt halátjárójában elhelyezett halcsapdával történt mintavételekkel. A varsa elven működő, téglatest formájú és 8x16 mm szembőségű acélhálóval burkolt halfogó eszköz külső méretei pontosan illeszkednek a réselt halátjáró szelvényébe. A robosztus szerkezet mozgatása és ellenőrzése darus tehergépkocsi segítségével történt 12 óránként. A csapda két rekeszből áll, az alsó a felvíz felé úszó, a felső pedig az alvíz irányába mozgó halakat gyűjti. Vizsgálati eredmények A denkpáli hallépcső első halászati felmérését az üzembehelyezést követően 2 hónappal, 1998 júliusában végeztük. A réselt halátjárótól a középső pihenőtóig terjedő szakaszról (14 medence és 2 pihenőtó) 335 példány halat gyűjtöttünk elektromos halászgéppel, amelyek 18 fajhoz tartoztak (2. ábra). A második felmérést 1999 májusában hajtottuk végre, amikor 17 halfaj 459 példányát fogtuk meg. Azt követően, 2001-ben három alkalommal történt értékelhető felmérés a középső és a felső pihenőtó közötti mederszakaszon: áprilisban 69 példányt és 6 fajt, júniusban 62 példányt és 12 fajt, augusztusban 107 példányt és 13 fajt gyűjtöttünk. Az egész 278