A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

5. SZEKCIÓ: ASZÁLY ÉS ÖNTÖZÉS - Rátky Pál: A mezőgazdasági vízhasznosítás 2000. évi mérlege az Alsó-Tisza vidékén

A kisgazdaságok belvízérzékenysége megnőtt. A megváltozott körülmények miatt szükségessé válik a rendszerszintű belvízvédelmi és öntözési stratégia felülvizsgálata. Ennek első eleme a főmü-hálózatok felülvizsgálata. Az utóbbi három év belvizes időszakában területünkön főleg a Vekerértől É-ra, ÉK-re eső területeken alakult ki működési zavar. A zavar oka a lefolyási viszonyok megváltozása. A térség szikes, agyagos területein korábban rizstermelést, halgazdálkodást, legeltetéses állattartást folytattak. A vízállásos területeket az utóbbi 10-15 évben feltörték. A megváltozott körülmények miatt újabb vízszállító hálózatokra, közbenső befogadókra lenne szükség. A befogadói kapacitás rendelkezésre áll, csak az üzemi hálózatot és a csatlakozási pontokat kell kialakítani. Ezzel a K1-es és a K-ll-es kettősmüködésü csatornákon keresztül a belvizek további hasznosítását, valamint a térség gyorsabb belvíz mentesítését lehet elérni. A K-l, K-ll jelű főcsatornák mélyvezetésű töltésezett csatornák, a belvizek levezetésére is alkalmasak, medertározási kapacitásukat célszerű figyelembe venni. A Szarva-Kákai főcsatornák töltésezését a rizstelepi kazettás elárasztás tette szükségessé. Ezek a töltések valamint a fennmaradt üzemi csatornák, a felhagyott halastavak töltései a vizek területen való visszatartására épültek ki. A mai igények viszont a vizek gyors levezetése, vizes élőhelyek kialakítása és vízellátása, a korszerű vízhasznosítás korszerű kiszolgálása. Az új viszonyoknak megfelelő vízszétosztó hálózat kialakítása gazdaságosan csakis a meglévő csatornák felújításával, bővítésével oldható meg. Az összehangolt és hatékony belvízvédekezéshez, ökológiai és mezőgazdasági célú vízigények kielégítéséhez komplex, több funkciót ellátó belvíz -, és kettősműködésű csatornahálózatra van szükség. 5. ÖNTÖZÉSI KEDV Az idényt megelőző előkészítési munkára igen nagy hangsúlyt fektettünk. A kilencvenes évek vízkormányzási gyakorlattól eltérően csökkenteni tudtuk a szolgáltatásban résztvevők számát a Szarvas-Kákai öntözőrendszerben. A KÖVIZIG-el közvetlenül kötöttünk szerződést, a VGT a gyulai területen és a Veker-Kórógy szakaszon, mint társszolgáltató nem vett részt. Mindezekkel elértük, hogy a szolgáltatási díjak emelkedését az infláció szintjére tudtuk szorítani. A Kurca rendszerben 1998-ban hároméves szerződéseket kötöttünk, ezzel díjemelés nélküli árat lehetett elérni. Az elkövetkező években csak a hivatalosan bejelentett infláció mértékében emeltük a díjakat (2000-ben 10%-kal). A kidolgozott új szerződési konstrukcióban az alapdíj fix költségein felül a szerződött mennyiség 33%-ára eső díjat a felhasználók bonuszként minden évben megfizették. A tárgyévben fel nem használt mennyiség a következő évben, években díjmentesen felhasználható volt. Ez a konstrukció nagyobb biztonságot nyújtott a felhasználónak és a szolgáltatónak is, a felhasználók fizetési terheit csökkentette, egyenletesebbé tette. 6. A LÉTESÍTMÉNYEK ÁLLAGÁNAK VÁLTOZÁSA Az üzemelés biztonsága érdekében a szolgáltatásból származó bevételek üzemelési költségen felüli összegét a müvek karbantartására fordítottuk. Mivel a vízszolgáltatási tevékenység nyereséget nem tartalmazhat a bevételeket a rendszer működési feltételeinek javítására, fenntartására fordítottuk. Az így fenntartott kettősműködésű csatornák állapota látványosan jobb, mint a csak belvizes csatornáké. 470