A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - Csatlós Péter–Fehér Ferenc: A vízitársulatok 1999–2000. évi bevízvédekezése
A védekezés tapasztalatai alapján át kell alakítani a települési önkormányzatok és a vízitársulatok együttműködését is. A további együttműködés rendezésére jó lehetőséget biztosít az önkormányzati védelmi tervek elkészítése és ezek, valamint az önkormányzati lehetőség integrálása a társulati belvízvédelmi tervekbe. A Földmüvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vízgazdálkodási Önálló Osztálya szakmai irányításával a koordinátori hálózat az "éles" védekezés után is meg maradt a kapcsolódó feladatok (jelentésadás, fölülvizsgálatok, helyreállítási munkák, stb.) összefogására, összehangolására. Ezzel kapcsolatos VTOSZ feladat a koordinátori rendszer és a területi választmányok/szövetségek munkájának összehangolása és a rendszer olyan módon való átalakítása, hogy az ne sértse a területi szervezetek jogosítványait. 12. A TÁRSULATI MÜVEK FEJLESZTÉSE A társulati művek elvezetési kapacitása ismert. Nem jelent gazdaságos alternatívát ezen kapacitások lényeges növelése, mert ez döntően a szivattyútelepi átemelő kapacitás növelésével ill. a földművek méreteinek (szelvényterületének) növekedésével jár együtt. Nyilvánvaló, hogy ennek a két fejlesztésnek csak összehangoltan van értelme. A földművek méretének fejlesztése azonban erősen korlátozott és a korlátot fenntarthatóságuk jelenti. A jelenleg meglévő társulati művek fenntartására sincs elég forrás és óriási eredménynek számít, hogy a korábbi 5-15 %-os fenntartottsági szintről 1999-ben a 25 - 35 % -os szintre sikerült előrelépni. Ennek a teljesítménynek a megháromszorozására volna szükség és ez 3 milliárd forint többletforrást igényel! Ez csak a normális, éves fenntartás és nem tartalmazza azt a rekonstrukciós igényt, ami 20 és 30 milliárd forint közötti összegre tehető. (És akkor még nem is beszéltünk a mederméretek növekedésével exponenciálisan növekvő fenntartási költségekről!) Nem cél tehát a müvek jelentős kapacitás bővítése, mert nem oldható meg fenntartásuk. A hangsúly tehát a társulati művek esetében a beruházásról a fenntartásra, a rekonstrukcióra helyeződik át. Az is nyilvánvaló, hogy ha létrejön egy új típusú területhasználat és ehhez kapcsolódóan egy új típusú kistérségi vízgazdálkodás, akkor a közcélú műveket is ennek megfelelően kell átalakítani. Tekintettel arra, hogy a belvízvédelmi művek kapacitását nemhogy nagyságrenddel nem tudjuk emelni, de még megduplázni sem tudjuk, a rendkívüli helyzetekben (telített talaj, magas talajvíz, sok csapadék) változatlanul szükség lesz a védekezésre. Természetesen az új helyzetben a védekezés más lesz, mint az 1999-2000-es, mert a talaj befogadóképessége nagyságrenddel nagyobb lesz, a mezőgazdasági területeken hatékony védelmi rendszerek lesznek (felszíni müvek, melioráció), a közcélú művek jó állapotban lesznek, sok térségen belüli tározási lehetőség lesz, tehát a védekezés hatékonysága is sokkal jobb lesz. A védekezés a lokális problémák kezelésére fog koncentrálni. Ehhez a védekezés, ezen belül az átemelés mobilitását lényegesen növelni kell. Szükség van a mobil szivattyú kapacitás fejlesztésére, a rossz terepviszonyok között is hatékonyan dolgozó univerzális gépek beszerzésére. 13. ÖSSZEFOGLALÁS A belvízvédekezés előzményeit, lefolyását, tapasztalatait a következőkben foglaljuk össze. 516
