A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - Csatlós Péter–Fehér Ferenc: A vízitársulatok 1999–2000. évi bevízvédekezése

A belvízhelyzet kialakulásában szerepet játszott az 1998. év átlagost jelentősen meghaladó csapadékmennyisége, a talaj telítődése, a talajvíz magas szintje. Az 1999. évben a csapadék mennyisége meghaladta a sokévi átlagot, jelentős csapadék többlet (területenként 300-400 mm) volt. A belvizet közvetlenül kiváltó ok az 1999. november és december hónapban lehullott nagymennyiségű csapadék. A belvíztömeg olyan nagy mennyiségű volt, hogy még a jó állapotban lévő vízelvezető művek (belvíz csatornák) sem lettek volna képesek a kialakuló belvízi elöntést (annak kiterjedését) mérsékelni. A jól fenntartott belvízcsatorna hálózat és működőképes meliorációs rendszerek a víztelenítés sebességét tudták volna meggyorsítani, ami a belvízkárok jelentős mérséklődését eredményezte volna. A vízitársulatok hatékonyan védekeztek saját műveiken és ellátták azokat a szivattyúzási, vízkormányzási és vízlevezetési feladatokat, ami törvény szerinti kötelezettségük. A rendkívüli belvízhelyzet rámutatott a korszerű védelmi tervek és az összhang szükségességére a vízügyi igazgatóságok, az önkormányzatok és a társulatok között. A vizitársulati érdekszférába tartozó, de jelenleg nem a társulatok által üzemeltetett (kezelt) művek sorsának rendezése belvízvédelmi érdek is. így rendezendő a nem kizárólagos állami tulajdonú művek, a volt üzemi müvek, a gazdátlan meliorációs művek sorsa, mert ezek megfelelő üzemeltetéssel gyorsíthatták volna a mentesítést. Ezek ismételt rendszerbe állítása ugyanakkor a teljes belvízrendszerek működésének áttekintését és a szükséges kapacitásfejlesztéseket (átemelés, csatorna) is magukkal hozhatják. A vízitársulatok leggyakoribb védekezési tevékenysége a saját stabil szivattyútelepen (telepeken) való szivattyúzás, a vízkormányzás, az uszadék eltávolítás, az iszapolás ( és a vízfolyási akadályok eltávolítása. Nincsenek kellően felkészülve a mobil szivattyúzásra, ami pedig egy ilyen típusú belvízvédekezés hatékony eszköze. Mivel épített tározókat nem nagyon lehetett igénybe venni, jobban kellett volna élni a vízvisszatartás, az ideiglenes (vész-) tározás lehetőségével. Az azonnali beavatkozás döntően gyökérzónás kotrás volt. Ez a munka az adott helyzetben a legkritikusabb helyeken lévő művek állapotán sokat segített, azonban a kotrás hatékonysága kicsi, költsége nagy volt. A kialakult belvízhelyzet és főleg annak helyenkénti tartóssága a művek rossz fenntartottsági állapotának is következménye. Ez ismét előtérbe hozza a közcélú (társulati) müvek és a kapcsolódó művek fenntartása országos rendszerének kialakítását, az érdemi felülvizsgálati rendszer visszaállítását annak érdekében, hogy a művek üzemkészségéről átfogó képünk legyen és hogy növényzet eltávolítás, cserjeirtás, elzáró szerkezet üzembe helyezés vagy javítás ne szerepeljen a védelmi tevékenységek között. (Olcsóbb fenntartani, mint védekezni és a károkat elszenvedni!) Tisztázandó, hogy a mezőgazdasági területeken a tulajdonosok saját védekezését hogy lehet (kell) megszervezni és mi legyen ebben a vízitársulatok szerepe. Meg kell teremteni a védekezés finanszírozásának forrását. Az ehhez szükséges társulati saját erő nagyságát jogszabályilag célszerű szabályozni annak érdekében, hogy az érdekeltségi hozzájárulásból egyértelműen elkülöníthető legyen. Szükségesnek látszik olyan központi (tartalék) forrás létrehozása is, amelyből a vízitársulatok megfelelő feltételek teljesülése esetén a védekezéshez pénzeszközhöz juthatnak. 517