A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - Csatlós Péter–Fehér Ferenc: A vízitársulatok 1999–2000. évi bevízvédekezése

szenzációt szolgáltatnak. Kialakult egy versenyhelyzet is: a médiákon keresztül „üzenetek" érkeznek a problémák nagyságáról és minősítések hangzanak el a „másik fél" hibás magatartásáról. Ez odáig is elment, hogy felelős vízügyi vezetők a vizitársulatok „hanyagságának, nemtörődömségének" állították be a társulati művek rossz állapotát és természetesen ez volt a belvíz, a kár kiváltója, okozója! (Közismert, hogy a művek állapotának romlását az állami támogatás hiánya és a helyi érdekeltek „elveszése" - a tulajdonosi szerkezetben bekövetkezet változások „lekövetéséhez" a társulatokon kívülálló okok miatt kb. 67 év kellett - és így az érdekeltségi hozzájárulás befolyásának hiánya okozta!) Alapvető kérdés, hogy minden érdekelt és érintett a saját müveivel foglalkozzon. Azok legyenek minél jobb állapotban, az azokon történő üzemeltetés, az egyes üzemállapotok kialakítása feleljen meg minél jobban az adott védelmi helyzetnek. így a verseny abban az irányban alakuljon ki, hogy az egyéb területeken, az önkormányzatoknak, a földtulajdonosoknak, a gazdálkodóknak ki tud jobban szolgáltatni. Nincs értelme az egymásra mutogatásnak, így adott esetben annak, hogy mindenütt minden rendben van, csak a társulati művek vannak olyan rossz állapotban, hogy egyedüli okozói a belvízkároknak! Alapvető kérdés tehát egy védelmi helyzetben a meglévő műveken az összehangolt védekezés. Ugyanilyen fontos lenne, természetesen a mezőgazdasági igények ismeretében és a földhasználatban szükséges változások lebonyolítása után a fejlesztés összhangjának megtalálása is. 11. EGYÜTTMŰKÖDÉS A vizitársulatoknak a belvízvédekezés során többirányú együttműködési feladatokat kellett megoldania, így együttműködésre volt szükség a vizitársulat és • a vízügyi igazgatóság, • önkormányzatok, • Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (a koordinátorokon keresztül), • a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége Titkársága, • az FVM Megyei Hivatala között. A védekezés szakmai értékelésénél a vízügyi igazgatósággal való kapcsolat a legfontosabb, hiszen a törvény és a kormányrendelet szerint az ár- és belvízvédelmi munkákat a vízügyi igazgatóságok irányítják. Az egyes belvízvédelmi szakaszokon az illetékes vízügyi igazgatóság rendeli el (emeli, mérsékli, szünteti meg) a védelmi fokozatot, ami a felülvizsgálatoknak is alapja volt. A belvízhelyzet azonban egy-egy belvízöblözetben, részöblözetben alakulhat másként, mint a teljes védelmi szakaszon, így intenzív védekezésre, védelmi fokozatba lépésre lehet szükség azt megelőzően is, hogy a vízügyi igazgatóság ezt elrendeli. A védelmi fokozatba léptetés gyakorlatán változtatni kellett. • Olyan társulati védelmi rész szakaszok kialakítására kerülhet sor, ahol a vizitársulat önálló intézkedésre képes. • A belvízvédelmi készültség elrendelésére, megfelelő szakmai kontroll (vízügyi igazgatósághoz és az FVM védelmi törzshöz való bejelentés) beiktatásával a vizitársulat is lehetőséget kapott. • A készültség elrendelése a védelmi szakasznál kisebb egységre (célszerűen a vizitársulat által létrehozott rész-szakaszokra) is lehetséges, ami a vízügyi igazgatóságok belvízvédelmi munkájának az átalakítását is jelenti. 515