A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - Csatlós Péter–Fehér Ferenc: A vízitársulatok 1999–2000. évi bevízvédekezése
azonban, hogy a befektetett költségek megtérülnek-e. Célszerű inkább azt megvizsgálni, rossz termőhelyi adottságú, mély fekvésű, rendszeresen belvízjárta területeket szabad-e szántóföldi müvelésben tartani, vagy jobb lenne kivonni a termelésből, más területhasználatot, talajhasználatot bevezetni. Ugyancsak célszerű lenne kivonni a mezőgazdasági művelésből azokat a melioráció során erőltetetten nyert szántókat, amelyek fekvése, talajadottsága, jellege a rét/legelő művelési ágnak jobban megfelel. A termőhelyi adottságok javításánál (ahol a talajérték és az egyéb termelési feltételek ez lehetővé teszik), nincs alternatívája a meliorációnak. Természetesen a 2000-es évek meliorációjának különböznie kell az 1970-es, 1980-as évek meliorációs módszereitől. Néhány alapkérdés azonban megkerülhetetlen: hatékony táblaszintü vízrendezésre van szükség, ahol a felszín alatti vízrendezésnek kell dominálnia. Ezt célszerűen talaj csövezéssel lehet megoldani. Alapvető a talajszelvény megfelelő lazultsági állapotának elérése és fenntartása, azaz rendszeresen szükség van mélylazításra, mélymüvelésre és forgatásos művelésre. A mezőgazdasági területen létre kell hozni a műveléshez igazodó, azt nem akadályozó, jelentős területkiesést nem jelentő felszíni vízelvezető elemeket. Ezek mérete kicsi, a gazdálkodó saját erőgépével és célszerű adapterekkel létre tudja őket hozni, fenn tudja tartani (vagy ha szükséges, be tudja takarni). Ezeknek a müveknek a széles körét alkalmazzák világszerte, az „elfelejtett" hazai szakirodalom foglalkozott velük. A meliorációs módszerek alkalmazásával részben az elvezetendő vízmennyiséget lényegesen csökkenteni lehet vagy az elvezetés idejét különösebb mezőgazdasági károkozás nélkül meg lehet nyújtani. Ez tehát csökkenti az elvezető müvekre jutó terhelést. A területhasználatok korszerűsítésével csökkenteni lehetne a mentesítendő területek nagyságát, hatékony vízvisszatartást lehetne megvalósítani, a régión, a kistérségen belüli tározást lehetne megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy nem kell kivezetni a belvízöblözetből, a belvízrendszerből a vizet, így csökken az elvezetés költsége, csökken a művekre nehezedő terhelés. Ugyanakkor a területen maradó vízkészletet újra fel lehet használni, nem kell a vizet távoli vízbázisokból, nagy költséggel odavezetni. 10. A VÉDEKEZÉS TAPASZTALATAI, JAVASLATOK A VÉDELMI FELKÉSZÜLÉSHEZ A védekezéssel kapcsolatos tapasztalatok széleskörűek, azok tulajdonjogi kérdésektől a társulat saját feladatainak megfogalmazásán át az állam szerepének hangsúlyozásáig terjednek. A tapasztalatokat a következők szerint csoportosítottuk: • a társulat saját hatáskörében elvégzendő, döntően előkészületi és szervezési feladatok, • társulatok és társulaton kívüli szervezetek közös feladatai, • olyan kérdések, amelyekre egy-egy vizitársulatnak nincs befolyása. 10.1 Társulati hatáskörben megoldandó feladatokra vonatkozó javaslatok • védelmi tervek rendelkezésre állása, azok folyamatos korszerűsítése a konkrét védekezési tapasztalatok és az egyéb beavatkozások alapján, • területet ismerő szakemberek foglalkoztatása, bevonása a védekezésbe, • a csatornaőri hálózat ismételt felállítása, • előrejelzések folyamatos értékelése, felhasználása, 513
