A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - Csatlós Péter–Fehér Ferenc: A vízitársulatok 1999–2000. évi bevízvédekezése

Az 1999 - 2000. évi belvíznek az a jellemzője, hogy olyan helyeken is elöntések keletkeztek, amelyek nem belvízjárta területek, ahol eddig ismeretlen volt az elöntés. Ennek megfelelően az elvezető müvek sem épültek ki: nem volt sem tábla csatorna, sem társulati mű. Számos társulatnak jelentős feladatot adott ezeknek az új nyomvonalon létesített ideiglenes (esetleg megmaradó) művek megépítése részben a lakott terültek védelme, részben a közcélú csatornához történő bekötés érdekében. Az azonnali beavatkozások mértékére jellemző, hogy mintegy 7.000 km hosszon végeztek valamilyen földmunkát és a földmunka nagysága mintegy 1,5 millió m3 volt. A védekezés költségei messze meghaladták az eddigi vizitársulati védekezés költségeit. Az azonnali beavatkozások költsége közel 500 millió Ft volt. A teljes védelmi költség 1,4 milliárd forint. A védekezés szervezettsége sokat javult. Mivel a társulatok nincsenek közvetlenül a Minisztérium alá rendelve és nem volt hierarchikus szervezete a védekezésnek, egy kiépülő félben lévő szervezetről van szó. (1988-ban már az is eredmény volt, hogy a vizitársulatok egyáltalán védekezni tudtak!) Az FVM védelmi törzsének felállása a hierarchikus kapcsolatokat egyértelművé tette. A napi jelentésekkel a védelemvezetés (és a minisztériumi vezetés) informálását sikerült megoldani. A dekád jelentések áttekintést adtak egy hosszabb időszak munkájáról, költségeiről és megteremtették a finanszírozás alapját. A védelmi törzsnél rendszeresen megtartott koordinációs értekezleteken az aktuális feladatokat lehetett áttekinteni. 9. A MEZŐGAZDASÁGI BELVÍZPROBLÉMÁK, A TÁBLASZINTŰ VÍZRENDEZÉS FELADATAI Az 1998. évi első belvíz óta (ami ebben a nedves periódusban jelentkezett) már legalább az ötödik olyan helyzet, amikor kiderül: hatékony mezőgazdasági kárelhárító rendszerek nélkül nincs hatékony belvízvédekezés. Természetesen feltétele a belvízmentesítésnek mind a jó föművi működés, mint a társulati művek üzemkész állapota. Azonban ha ezekhez a müvekhez nem jut el a belvíz, akkor a károkat nem lehet mérsékelni, megelőzni. Változatlanul probléma, hogy (bár jog szerint nem, de valójában) gazdátlanok a volt üzemi csatornák. Az un. táblacsatornák még mindig nem ismertek kellően széles körben. Nem kielégítő a földtulajdonosok, a gazdálkodók aktív védekező tevékenysége sem. Sajnálatos tény, hogy érdektelenség, üzemeltetési nehézségek, tulajdonosi rendezetlenség miatt nem működnek a meliorációs rendszerek. Az országban a nyolcvanas években többszázezer hektár meliorációjára, ezen belül a tábla szintű vízrendezésre került sor. Százezer hektáros nagyságrendű a talaj csövezés. Bizonyítható, hogy ezek a művek még a kritikus belvizes időszak esetén is hatékonyak a védekezésben: meggyorsítják a felszíni víz beszivárgását, olyan tározótér kialakulását segítik elő a talajszelvényben, amely néhány tíz milliméter csapadékvíz befogadását teszi lehetővé. A belvízvédekezés hatékonysága csak akkor növelhető, ha a mezőgazdasági területek víztelenítése, a táblaszintű vízrendezés ismét teret nyer. A belvíz elleni védekezés egyetlen helyes megközelítési módja, ha a mezőgazdasági termelés igényeiből indulunk ki. Ismételten meg kell vizsgálni a termőhelyi adottságokat és a termelési feltételeket. Adott növénykultúra termeléséhez általában hozzá lehet igazítani a termőhelyi adottságokat, kérdés 512