A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - Csatlós Péter–Fehér Ferenc: A vízitársulatok 1999–2000. évi bevízvédekezése
Jelentős elöntések, helyi vízkár veszélyek és károk jelentkeztek nem tipikusan belvizes területeken í 11. azokon a síkvidéki területeken, amelyek a dombvidéki területekhez közvetlenül kapcsolódtak. Az előbbire példa Tamási és Környéke, azaz a Koppány és mellékfolyóinak rendkívüli áradása, amit a Kapos-Koppányvölgyi Vízgazdálkodási Társulat csak rendkívüli beavatkozásokkal tudott kézben tartani. A dombvidéki területekről a terepen mozogva érte el a víz a síkvidéki vízgyűjtőket. A csapadék mennyisége és intenzitása miatt akkora víztömegek keletkeztek és mozogtak a terepen, hogy a síkvidéki, egyébként is gyakran nehezen értelmezhető vagy mesterségesen kialakított vízgyűjtő határok gyakorlatilag megszűntek. A nem a saját vízgyűjtőn keletkező (belvíz) ill. nem medrekben, vonalas létesítményekben tovább folyó majd onnan kilépő (árvíz) vízkár eseményekre, amelyek így nem is helyi jellegűek (helyi vízkár) tulajdonképpen megfelelő szakkifejezés sincs. Ez az eset fordul elő Heves térségében, a Hanyi-Sajfoki Társulat területén, amikor a Mátra térségéből érkező víz, ami rövid idő alatt (3 nap) rendkívül nagy intenzitású csapadékból ( a csapadékösszeg 300 mm) keletkezett, a vízgyűjtő határokat átlépve okozott rendkívüli veszélyhelyzetet Heves városa térségében ill. attól délre. Az 1999. novemberére kialakult rendkívüli belvízhelyzetnek tehát a következő előzményei vannak: • az 1998. évi csapadéktöbblet, • az 1998. évi tavaszi belvíz, • az 1998. november - 1999. januári téli belvíz, • az 1999. február-márciusi télvégi tavaszi belvíz, • az 1999. június-júliusi (Medárd időszaki) nyári belvíz és helyi vízkár. 2. A BELVIZET KIVÁLTÓ OKOK ELEMZÉSE Az 1999 - 2000. telén tapasztalt belvíz egyenes következménye az évek óta tartó nedvesebb időjárásnak, a csapadék mennyiségek megnövekedésének. Az első komolyabb belvízi elöntéseket 1998-ban észlelték, tehát a csapadéktöbblet hatására akkora alakult ki egy olyan talajtelítettség, amelyiken már a felszíni elöntés, a belvíz megjelenhetett. Az akkumulációs folyamat azóta is tart és számos más hidrológiai adatban is kimutatható: évek óta növekvő tendenciát mutat a talajvíz szintje, visszatérő árvizes és belvizes jelenségek vannak, az év hosszú időszakaiban telített a talaj felső rétege és vannak olyan időszakok is, amikor a talajvízszint emelkedéséből származó, a talajfelszín felé tartó telítődés ill. a felső talajrétegbe történő közvetlen beszivárgásból származó, lefelé tendáló telítettség összeér. Amikor egy hosszabb, több évig tartó belvizes folyamat előáll, valamennyi csapadék lényegében megelőző csapadéka a jelenlegi belvíz helyzetnek, hiszen a talajvízszint emelkedése, a felső talajréteg telítődése ezeknek a csapadékoknak a hatására jött létre. Az Alföld belvízképződésre hajlamos talajai csak összetett meliorációs folyamatok hatására változnak meg és mivel ilyen beavatkozások csak bizonyos területeken voltak (és hatásuk - kellő fenntartás és üzemeltetés hiányában - eliminálódott), a talajtani, talajfizikai adatok meghatározzák a benedvesedési folyamatokat. Az Alföld kötött talajainak gravitációs pórustere néhány térfogat százalék. Ez azt jelenti, hogy 20-40 mm csapadék akár 1 m talajvízszint emelkedést is kiválthat. Ezeknek a talajoknak a vízkapacitása sem nagy, tehát természetes állapotukban kevés vizet lehet bennük tározni, hamar telítődnek. Gyorsan létrejöhet az a helyzet, amikor megindul a felszíni vízképződés, a nyílt belvíz elöntés kialakulása. 505
