A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - Csatlós Péter–Fehér Ferenc: A vízitársulatok 1999–2000. évi bevízvédekezése
A belvíz kialakulásának elemzésekor sok minden elhangzik: melyek a kiváltó okok. Szokás a müvek állapotát emlegetni kiváltó tényezőként. Különösen sok kritika hangzik el a vizitársulati müvekkel kapcsolatban: nem voltak kellően karbantartva, rossz állapotban voltak. Jogos is volt a kritika, hiszen a vízügyi igazgatósági kezelésben lévő állami művek fenntartására inkább jutott forrás (most itt nem beszélünk a forgalomképes művekről!), így ezek feltétlenül jobb állapotban voltak (legalább is 1999. őszéig), mint a társulati müvek. A társulati csatornáknál kisebb művekről állapotáról pedig azért nem lehet beszélni, mert ezek a művek gyakorlatilag megszűntek. Mire lettek volna képesek a belvíz elvezető művek, ha jó állapotban vannak? A társulati müvek kapacitása 2-4 mm/nap. A főmüvi átemelő kapacitás mintegy 2 mm/nap. A gravitációs elvezető (és főleg a befogadóba beeresztő) kapacitás ennek többszöröse. Az előkészítő csapadékok (és belvizes helyzetek) hatására a telített talajon a lehulló kiváltó csapadék szinte minden millimétere belvízzé vált. Ebben a helyzetben a keletkező belvíz mennyisége gyakorlatilag egyenes arányt mutatott a csapadék mennyiségével. A kiváltó csapadék mennyisége (1999. december) pedig 60 - 100 mm volt, ami elöntésben lévő belvíztömeggé vált. Még jó állapotban lévő művekkel sem lett volna esély a belvízhelyzet kézbentartására, gyors mentesítésre, a belvízi elöntések heteken (14 napon) belüli megszüntetésére. A belvíz igazi kiváltó oka tehát a rendkívüli mennyiségű csapadék, ami gyakorlatilag telített talajra hullott! Ez persze nem jelenti azt, hogy az elvezető müveknek nem kell jó állapotban lenniük, de látni kell, ebben a helyzetben az elvezetési kapacitás és az elvezetendő víztömeg között akkora a különbség, hogy a belvíz a hagyományos módszerekkel és eszközökkel csak úgy kezelhető, ahogy azt az elmúlt időszakban megtettük. A belvízelvezető kapacitás a hagyományos módon tovább nem növelhető. Nem lehet mindenütt kétszer ekkora belvízcsatornákat építeni vagy kétszer ekkora szivattyú kapacitást létrehozni. Ilyen méretű művekre se pénz nincs, se a fenntartásuk nem oldható meg. A belvízvédekezés intezifikálása csak egészen más módszerekkel lehetséges. 3. AZ INFORMÁCIÓS RENDSZEREK KIALAKÍTÁSA Az 1998. tavaszi belvízre vonatkozóan a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége (VTOSZ) kezdeményezte az elöntési és védelmi információk bekérését, aminek 13 vizitársulat eleget is tett. Az 1998. november eleji védekezésnél a VTOSZ az FVM-mel közösen alakított ki egy olyan információs rendszer, amelynek keretében a védekező vízitársulatok elöntési adatokat, a védelmi munkákra és költségekre vonatkozó információkat adtak a VTOSZ titkárságnak. A VTOSZ ezekből az adatokból dekádjelentéseket állított össze az FVM számára. Ezt az információ gyűjtési és jelentés adási rendszert 1999. január-februárban is működtettük, így folyamatosan képünk volt a belvízhelyzet alakulásáról. Hó adatokat (vastagság, víztartalom) kértünk be. A jellemzően 50 cm vastagságú (és 50 mm vízegyenértékü) hőmennyiség már előre vetítette a belvízhelyzet várható súlyosságát. Az 1999. február 22-24-én bekövetkezett nagy mennyiségű esőcsapadék hatására a VTOSZ intézkedett a jelentésadás sűrítéséről és ötnapos adatokat kértünk be. 506
