A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

1. SZEKCIÓ: A VÍZGAZDÁLKODÁS FELADATAI MAGYAROSZÁG EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSA KAPCSÁN - Fehér János–Lázás Attila–Kiss Adrienn: A felszíni és felszín alatti vízkészletek európai szintű megfigyelő és értékelő rendszere

énként legalább 1 mérőállomás, míg tavaknál 1750 km

2-enként 1 mérőhely kijelölése szükséges. Ezen irányelv alapján, Magyarország esetében összesen 93 folyami és 53 tavi mérőhelyet kellett kiválasztani. A kijelölt folyami és tavi mérőállomásokat kategorizálni kellett az alábbi típusokba: referencia állomá

s (olyan vízgyűjtőkön található mérőhely, ahol csak kismértékű emberi hatás tapasztalható a vizek minőségében), reprezentatív állomá

s (azon mérőállomások, ahol az emberi tevékenységből származó hatások jelentkeznek a vízgyűjtőn), legnagyobb és legfontosabb állomá

s (amelynek vízgyűjtő területe meghaladja a 2500 km

2-t, vagy azon állomások, amelyek valamilyen szempontból egy országban a legfontosabb vagy legismertebb folyókon találhatók), átfolyó állomá

s (országhatárt átszelő vizek határszelvényben lévő állomásai). Az EUROWATERNET rendszer kialakítására kidolgozott Irányelv útmutatást ad arra, hogy a referencia állomások száma lehetőség szerint érje el a kiválasztott állomások számának 10%-át. (EUROWATERNET Guidelines for Implementation. EEA Technical Report No. 7., June 1998.) A folyami mérőállomásokat az állomáshoz tartozó vízgyűjtőterületük mérete szerint is kategóriákba kell sorolni: kis (< 50 km

2), közepes (50-250 km

2), nagy (250-1000 km

2), nagyon nagy (1000-2500 km

2) és legnagyobb vízgyűjtő (> 2500 km

2) kategória. Tavi mérőállomások esetében a víztest felszín-mérete határozza meg a besorolást: kicsi (0,1-1 km

2), közepes (1-10 km

2), nagy (10-100 km

2), nagyon nagy (> 100 km

2). Felszín alatti vizek esetében az EEA rendelkezése szerint minden fonto

s felszín alatti víztestről/vízbázisról információt kell szolgáltatni az EUROWATERNET rendszerbe. A kiválasztási szempontok a fontos felszín alatti vízbázisra vonatkozóan: i) kiterjedése nagyobb mint 300 km

2; ii) területi, gazdasági vagy környezetvédelmi szempontból jelentős a felszín alatti víztest vízmennyisége vagy minősége; iii) ha a víztestet jelentős környezeti terhelések érik. A felszín alatti víztestet figyelő hálózat kialakításánál figyelembe veendő, hogy a mérőhelyek a víztestet egyenletesen fedjék le, ezzel is elősegítve az adatok valóság hűségét. A mérőhelyeket nem szabad vízkivételi vagy feltöltési pontok közelében elhelyezni. A felszín alatti víztest egyes mérőhelyeinek eredményeiből kell a teljes víztestre vonatkoztatni. Az EUROWATERNET rendszer jelenlegi kiépítésében gyűjti a felszíni és felszín alatti állomások általános jellemzői

t (pl.: törzshálózati kód, vízgyűjtő mérete, állomás koordinátái, folyamkilométer, vízhozam, stb.), a viztesteket érő terheléseke

t (pl.: állomás feletti vízgyűjtő népsűrűsége, földhasználati megoszlása, pontszerű szennyezőforrások terhelése, stb.), és állapotuk jellemzői

t (tápanyagok, oxigénháztartás, klorofill-a, stb.). Felszín alatti víztestek esetében ezen felül még kőzettani, fedőréteg és egyéb áramlástani és mennyiségi információkat is tartalmaz. Az adatokat az országok Nemzeti Referenciaközpontjai (National Reference Centre - NRC) a Nemzeti Összekötőn (National Focal Point - NFP) keresztül szolgáltatják az EUROWATERNET számára, majd a minőségileg ellenőrzött adatokat tároló WATERBASE adatbázisba. Az adatbázisba országonként szolgáltatott adatok integrált jellegűek: tartalmazzák a mért adatok éves átlagait, valamint azok statisztikai mutatóit is, mint pld.: szórás, minimum, maximum, médián, és eloszlási valószínűségek komponensenként. 4. A WATERBASE ADATBÁZIS A Vizek Témaközpont elődje (ETC/Inland Water) az elmúlt 5 év során az EUROWATERNET rendszer segítségével gyűjtött vízminőségi és ehhez kapcsolódó adatokat és információkat a WATERBASE adatbázisban, folyókra, tavakra és felszín alatti vizekre elkülönített modulokban tárolja. 22