A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

1. SZEKCIÓ: A VÍZGAZDÁLKODÁS FELADATAI MAGYAROSZÁG EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSA KAPCSÁN - Czakóné Czédli Jolán: Településeket érintő vízfolyások vízpótlási kérdései

Gyakorlatilag problémát a vízpótlás nélküli hosszú árvizes időszakok okoznak, amikor nincs vízforgalom, valamint a nyár végi kisvizes időszakban a Hármas-Kőrösön is fellépő vízinövény-burjánzás. 4. A REHABILITÁCIÓ KORA Mint látjuk, valamennyi esetben fontos a vízpótlás kérdése. Több, mint 100 év telt el a folyószabályozások óta. Felvetődik: Létezik, hogy 100 év alatt nem lehet a vízpótlás kérdését megoldani? Már mondanánk a választ: nem. A 100 év azonban óvatossá tesz. Az igény megvolt, azóta nemzedékek, szervezetek, társadalmi rendek váltották egymást. Megfogalmazódott a vízterek rehabilitációs igénye, megfogalmazódtak a rehabilitáció irányelvei. A vízpótlás azonban nem azonos a rehabilitációval, ezt nem támogatják a rehabilitációt támogató pályázatok. A települések arculatát és az itt élő emberek közérzetét a belterületén található víztér ökológiai állapota nagymértékben meghatározza, így egyre hangsúlyosabban jelentkezik a csatornák, holtágak „rehabilitációjának", a vízutánpótlását biztosító műszaki megoldások kialakításának, illetve a vízutánpótlás üzemszerű biztosításának az igénye. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a rehabilitáció nem azonos a vízfrissítés lehetőségének és gyakorlatának a megteremtésével. A rehabilitáció tervezésének egy meghatározott ökológiai célállapot elérésére kell hogy irányulnia, melyben a vízutánpótlás csak egy lehetséges eszköz, nem pedig cél. A rehabilitáció tervezése kapcsán a tervezett megoldáshoz kapcsolódóan tervbe vett vízigény kielégíthetőségének a vizsgálata tartozik a vízügy hatáskörébe. Ennek során a törvényben meghatározott kielégítési sorrendet kell figyelembe venni, mely sorrendben a rekreációs célú vízhasználatok az utolsó pontban szerepelnek. A rehabilitáció tervezése során hangsúlyos szerepet kell, hogy kapjon a kedvezőtlen antropogén hatások (diffúz vagy más néven területi szennyeződés) mérséklésének a számbavétele az adott víztér terhelhetőségének a figyelembevételével. A rehabilitáció ezen ökológiai szemléletű megközelítéséből egyértelműen adódik és levezethető, hogy a rehabilitáció csak a végrehajtás szintjén tartozik a vízgazdálkodás hatáskörébe és így az állami szerepvállalás léte és mértéke nem itt, hanem a területfejlesztés és területrendezés, valamint a környezetvédelem hatáskörébe tartozóan megjelölt állami feladatokból vezethető le. 5. A JOGSZABÁLYOKBÓL LEVEZETHETŐ FELADATOK A VÍZPÓTLÁS TERÜLETÉN [4 ] Az alábbiakban röviden áttekintjük, hogy a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LVIII., valamint a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény rendelkezései értelmében - megítélésünk szerint - mely jogszabályi rendelkezés alapján milyen irányban léphetnek az önkormányzatok annak érdekében, hogy a belterületükön lévő csatornák vízfrissítéséhez költségvetési forrásból támogatást szerezzenek. A vízgazdálkodásról szóló törvény értelmében az állami tulajdonban lévő vizekről és vízilétesítményekről - a közérdek mértékéig - a költségvetésben meghatározott és az elkülönített állami pénzalapokból nyújtott pénzeszközök felhasználásával kell gondoskodni. A közérdek mértékét meghaladó tevékenység többlet költségét az igénylők kötelesek megtéríteni. A törvényben ( 7. §. 121 bek.) megjelölt állami feladatok között a belterületi vízterek ökológiai célzatú rehabilitációja nem szerepel, így az ebből adódó vízigények kielégítése a közérdek mértékét meghaladó igénynek tekintendő. 18