A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
4. SZEKCIÓ: ÁRVIZEK HIDROLÓGIAI ÉS HIDRAULIKAI KÉRDÉSEI - Dr. Bálint Zoltán–dr. Konecsny Károly–Szabó János Adolf: Az erdőborítottság változásának hatása a Felső-Tisza vízjárására
párhuzamos, vagy növekvő csapadékokhoz kevésbé növekvő lefolyások tartoznak. Hasonló következtetések vonhatók le a havi maximális vízhozamok vizsgálatából is. A havi minimális vízhozamok idősora az általános elvárással szemben nem a maximálissal ellentétes irányú trend szerint változott, hanem felerősítette az általános emelkedő irányú trendet. Kisebb vízgyűjtőkön az erdősültségi százalék / melioráció / urbanizáció / töltés építés négyes hatása következtében az általános elképzelés szerint, a gyorsabb lefolyás miatt emelkednek a maximális vízhozamok, és ezzel párhuzamosan csökkennek a kisvízhozamok, mert a csapadékmentes időszakokban már nincs utánpótlódás. A Felső-Tisza vízgyűjtője nagyobb és heterogénebb annál, mintsem hogy a fenti törvényszerűséget kövesse. Bár az éves, féléves vagy havi lefolyt vízmennyiség növekedése világosan jelzi a vízgyűjtő lefolyási viszonyainak megváltozását, ez önmagában még nem jelenti azt, hogy a legnagyobb árhullámok is magasabb szinten, nagyobb maximális vízhozammal folynak le. Ezért megvizsgáltuk az éves és a nyári/téli félév maximális vízhozamainak az idősorait is a Tisza tivadari szelvényében. A lineáris trendekből ismét azt állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt fél évszázadban az éves/féléves maximális vízhozamok trendje emelkedett. Az emelkedés mértéke mindhárom esetben 20% körüli érték. Harminc árhullámra kiszámoltuk a levonuló víztömeget és az árhullámot kiváltó területi csapadék-összeget. A két paraméter között nem túl szoros a korreláció. Az árhullám-tömegek növekedésének trendje az elmúlt 45 év vonatkozásában nagyon hasonló a maximális vízhozamok növekedési üteméhez, s értéke 20 %-ra tehető. A lefolyási tényező változása mintegy 15-20 %-ra adódott. Lényeges szempont a fenti idősorok értékelése során, hogy az elmúlt 45 évben az árhullámokat közvetlenül kiváltó csapadék-összegek idősorának lineáris trendje gyakorlatilag konstans, tehát a csapadék-összegek nem nőttek. Végül az árhullámokat is két időszakra osztottuk az éves/féléves lefolyás-vizsgálatokhoz hasonlóan. Ez esetben azonban a két időszakra eső árhullámok pont párjait nem tudtuk világosan elkülöníteni egymástól. Az elmúlt 45 évben a Tisza Tivadar feletti vízgyűjtőn a lefolyási viszonyok megváltoztak. E változások hidrológiai szempontból egy nagyobb lefolyási tényezőben mutatkoznak meg, aminek következtében változatlan csapadékból nagyobb lefolyásra kell számítani. A növekedés üteme kis mértékben különbözik a különböző vízjárási tartományokban. • Legnagyobb a változás (20-25 %) az éves/féléves lefolyások vonatkozásában; • Az éves maximális vízhozamok növekedésének trendje mintegy 20 % 45 év alatt; • Kisebb és kevésbé következetes a növekedés a havi maximális vízhozamoknál; • Az árhullámok tömegének idősora szintén növekvő értékekkel jellemezhető, a növekedés üteme változatlan csapadék-összegek mellett 15-20 %-ra tehető. A vízgyűjtő lefolyási viszonyainak megváltozása feltehetően négy antropogén hatás együttesére vezethető vissza. Ezek az alábbiak: • Az erdővel borított terület csökkenése. • A mezőgazdasági művelésben bekövetkezett változások (pl. melioráció, vízrendezés). • Az urbanizáció hatása (szilárd burkolatok, belterületi csatornázás). • A folyók betöltésezése, víztározók létesítése. A rendelkezésre állt idősorok alapján végzett vizsgálataink szerint, a természeti folyamatokban észlelt változások (csapadék, léghőmérséklet) nem indokolták a Tisza tivadari szelvényében észlelt vízhozam és lefolyás növekedéseket. FŐBB KÖVETKEZTETÉSEK Az első fejezetben említett elkészült tanulmányok eredményeit - több egyéb fontos részlet mellett - az alábbiakban lehet összefoglalni: 270
