A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
1. SZEKCIÓ: A VÍZGAZDÁLKODÁS FELADATAI MAGYAROSZÁG EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSA KAPCSÁN - Blaskovics Gyula: A vízerő-hasznosítás magyarországi kényszere – a vízfolyások energiamérlegéből levezetve
Hatékonyságnövelő terveinkben első helyen szerepel az alvízcsatorna legalább ilyen mértékű lekotrása. Folyóinkat kísérő lefüződött holtágak veszélyeztetettségét az államhatalom is felismerte. Az Országgyűlés 1997 márciusában, majd 2000 májusában foglalkozott a holtágak helyzetével és hozott határozatokat annak érdekében, hogy összehangolt intézkedések történjenek a magyarországi holtágak védelmére, amelyek Európa vizes élőhelyeinek kiemelt értékeit képviselik. Az e cél érdekében létrehozott Tárcaközi Bizottság országos állapotfelmérést végzett, megkezdte azok minősítését, a „szentély" típusú - elsősorban kiemelt védelemre méltó - holtágak kijelölését és az illetékes nemzeti park igazgatóságok részére vagyonkezelésbe adását. A leromlás okának - a Magyarországot átszelő folyók általános medersüllyedésének megállapítása és az ellenintézkedések irányának - a külföldön megkezdett vízlépcsőzés hazai folytatásának - meghatározása még várat magára. A medermélyülési folyamat a belépcsőzés előrehaladtával drámai módon felgyorsul. A Duna osztrák szakaszának legalsó vízerőművét Freudanau-nál (Bécs külvárosa) 1997-ben helyezték üzembe. Ennek az eredeti tervek szerint 30 km-rel lejjebb, Hainburgnál kellett volna megépülnie, de az ottani, kiemelten értékes természeti területek oltalmára hivatkozással a zöldmozgalmak ezt megakadályozták. így került Hainburg környéke a Freudanau-i vízerőmű alvizére és szenvedi el a rohamos medermélyülés következményeként a kiszáradást. E folyamat megállítására elvileg lehetséges lenne a meder burkolása, történt is erre próbálkozás. Az osztrák szervek az utóbbi években évente 300 000 tonna, azaz 170 000 m 3 durva kavicsanyagot juttatnak Freudenau alatt a Duna medrébe, meggátolandó annak túlzott kimélyülését. Ennek a hatalmas kavicsmennyiségnek az lenne a tervezett feladata, hogy 20 cm-es vastagságú összefüggő állékony kérget hozzon létre a Duna Bécs - Dévény közötti mederszakaszának felszínén. Az állékonyságot máris megkérdőjelezi, hogy az 1997-98 évi részletes hordalékmérések szerint a betöltött kavics egy része már Pozsonyig eljutott. így a medermélyülés megállítására egyetlen megoldás maradt: Bős és Freudanau közé egy kisegítő vízlépcső beépítése. Ennek a Duna szlovák-osztrák határfolyói szakaszára kerülő, kifejezetten természetvédelmi célú vízerőműnek az építés-előkészítése már megkezdődött. A medersüllyedés és annak természetkárosító következményeinek kivédésre jó példáért nem kell külföldre menni, az éppen itt, a Körösök völgyében található. A Körösök magasfokú lefolyásszabályozottságát az ittlévő vízlépcsők (Békésszentandrás, Bökény, Békés, Gyula, Körösladány) biztosítják. Az eredetileg a mezőgazdasági vízigények kielégítését és a hajózást biztosító duzzasztások járulékos következményként a környező természeti értékekre is jótékony hatást gyakorolnak. Részben a közvetlenül duzzasztott folyószakaszok, részben a folytonos vízpótlást élvező holtágak környezetében visszaálltak a korábban megszűnt vizes természeti élőhelyek, sőt újabbak is szép számmal keletkeztek. Az így kialakított új körülmények, adottságok teremtették meg annak lehetőségét, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park létrejöhessen és mindaddig fennmaradhasson, amíg ezek a duzzasztóművek üzemelnek. Ezt a példamutató megoldást kellene valamennyi magyarországi veszélyeztetett, medereróziótól szenvedő folyószakaszra kiterjeszteni. A szigetközi Ős-Duna medret a hainburgi jellegű elfajulástól megmenti a Bösi Vízerőmű mindaddig, amíg a mai magyar követelések (50% vizet vissza az ősmederbe?!) meg nem valósulnak. A bösi üzemvízcsatorna visszacsatlakozása alatt, Szappal szemben azonban a hordalékszállítás terhétől megszabadult, tiszta víz többszázezer m 3 homokos kavicsanyagot mosott el a jobb partról 1992 és 1994 között. A Duna hatalmas zátonyokat alkotott ezekből az anyagokból, amiket lassan mozgat lefelé és a kimosott mederanyag 1997 végére már teljesen elhagyta Szap környékét és hosszan elnyúlva egészen Gönyü alá jutott. A Szap-környéki meanderezés jelenségei (sodorvonalnak a domború bal part felé tolódása, a homorú jobb part csavaráramlás segítette épülése) megszűntek, rohamos medermélyülés figyelhető meg. Értékei Szaptól Komáromig számos helyen méteres nagyságrendűek, de előfordul 5 m-t meghaladó mélyülése is. A folyamatot csak a Nagymarosi Vízerőmű üzembehelyezése állíthatja meg. A további Duna-szakaszok megmentése Adony, Fájsz és Mohács vízerőműveire vár. Nincs más megoldás a többi magyar folyószakasz elfajulásának megakadályozására sem. Az ősi 7
