A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

háromnegyed része egyszerre üzemelt. Ez idő alatt 400 millió m3 belvizet szivattyúztunk át. A Körös-vidék vízkárelhárítási helyzete, a árvízi- és belvízi veszélyeztetettsége, a sorozatos vízkár események és az azokról közreadott rendszeres információknak köszönhetően a széles körű nyilvánosság számára közismert. Nem kevésbé jellemző ez az egész Tisza völgyére. Az egésztől annak része azonban két alapvető dologban különbözik. A Körösök vidékén nincs idő hosszabb felkészülésre és felkészítésre. Az árvizek pedig kevésbé „látványosak". Az előbbi azért fontos körülmény, mert nemcsak a műszaki felkészülésnek van időigénye, hanem az információ célba juttatásának, az érdeklődés felkeltésének és kiteljesedésének is. A Körösök árvizei a fővédvonalak között levonulva /a töltésszakadás esetét kivéve/, nem okoznak lakott területen elöntést, nem kell családoknak elhagyni otthonát, a hullámtereken nincsenek nyári gátak, vízben álló lakóépületek, üdülőterületek, képileg megrázó árvízi elemek. /Ennek és egyes szerkesztők gondatlanságának tulajdonítható, hogy többször volt látható televíziókban a Bodrog által elöntött házak képe a Körösökről szóló hírek alatt./ A hír természetéből adódóan mindig viszonylagos, ha nincs esemény, a kis hírből is lehet nagy ügy, ha több a rendkívüli esemény, akkor a figyelem mindig megoszlik és az érdeklődés előnyben részesíti a dimenzióiban meghatározóbb eseményeket. A Bodrogon kialakult válsághelyzet már napok óta tartott, a Tiszára Szolnokon kiadott, tavalyi, évszázados rekordot meghaladó vízállás előrejelzés már napvilágot látott, az ország figyelme a szolnoki tetőzésre koncentrált, amikor a Körösökön megkezdődött az eddigi legnagyobb szinteket meghaladó áradás. Ez a mellékfolyón zajló, számunkra rendkívüli helyzet a Bodrog és a középtiszai katasztrófával fenyegető események között talán egy kicsit háttérbe szorult, de mindezen körülmények ellenére a védekezés eseményeit meg tudtuk mutatni és ismertetni a nyilvánosságnak. 2. A TÁJÉKOZTATÁS ALAPKÉRDÉSEI A vízügyi igazgatóság szervezetében az ún. békebeli időszakban a tájékoztatási feladatkör a titkárság szervezeti egységéhez tartozik. Központi helye lehetővé teszi az információkhoz való folyamatos hozzáférést és a hatékony, gyors tájékoztatást. A vízkárelhárítási védelmi készültség idején /árvízi, belvízi, vízminőségi, kárelhárítási/ különösen fontos a hatékony külső- és belső kommunikáció, vagyis a védekezés során keletkezett információk tervszerű összegzése, rendszerezett továbbítása, hogy a védekezés célja érdekében befolyásoljuk a védekezés szereplőit, bővítsük a közvélemény ismeretanyagát, alakítsuk, formáljuk beállítottságát, elvárásait, magatartását. A kommunikációs tevékenységünk során leegyszerűsített módon öt fontos 721