A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

2. SZEKCIÓ: Ivóvíz- és szennyvízminőség és tisztítástechnológia - Winkler Viktória: Ivóvíz- és szennyvízminőség

nálatos módon egyelőre hazai és nemzetközi méretben rendszeres figyelésük megoldatlan. Folyóink vízgyűjtő területe néhány vízfolyást kivéve az országhatáron kívül fekszik és az országhatárt már szennyezetten lépik át a vizek. Példaként említeném az Idén - 2000 - ben - történt (többszöri) ökológiai katasztrófánkat, mely egyik nagy folyónk a Tisza és élővilága pusztulásához vezetett szomszédunk, Románia területén bekövetkezett nemtörödés és figyelmetlenség következményeként. Nincs elegendő információ arról, hogy mikor, milyen vegyipari üzem milyen szennyezőket juttat a vizekbe, azok egymással reagálva hogyan alakulnak át és egyáltalán mikor, milyen szenynyeződés éri a vizeket. Természetföldrajzi helyzetünk számos, itthon alig elhárítható és meg nem előzhető nehézségek forrása. 2. A VÍZELLÁTÁS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI VONATKOZÁSAI A földi életet már sokan definiálták, így több évtizedes napsugárzás mérés alapján dr. Páter János megkísérelte definiálni a következőképpen. „A földi élet nem niás, mint a nap sugárzó energiájának biológia

i megnyilvánulása." Azonban a földi élethez nemcsak napsugárzás kell, van annak egy másik nélkülözhetetlen kelléke is, s ezt már a régiek is jól tudták, midőn kimondták az örök igazságot, „Corpora non agunt, nisi fluida." Ez magyarul tömören annyit jelent, hogy víz nélkül nincs élet. Ez való igazság, mert hiszen az élet keletkezését ma is az ős - óceánok vizébe vezetjük vissza. Mint minden élő szervezetnek, az ember testének is fontos alkotórésze a víz. Az ember szervezete és a külvilág között a víz állandó körforgásban van. Normális életműködés nem lehetséges a szervezet víztartalmának szabályozása nélkül, ami viszont csak a vízfelvétel és vízleadás egyensúlyán keresztül valósulhat meg. Az embernek két fontos önfenntartó ösztöne van, az ÉHSÉG és a SZOMJÚSÁG. A kettő közül az utóbbi a követelőbb, a hatalmasabb. Közismert, hogy míg az éhezést az ember 4-5 hétig is elbírja, addig ivóvíz nélkül 3-4 nap alatt elpusztul. Ha a vízháztartás egyensúlya felborul, a víz mennyisége vagy erősen megfogyatkozik, vagy nagymértékben megnő. Az előbbi eset akkor következik be, ha túl kicsi a folyadékfelvétel (szomjazás, anatómiai akadály stb.), vagy túl nagy a leadás (hasmenés, hányás, nagy kiterjedésű égés, kivérzés, kórós izzadás, erőltetett légzés stb.). Ilyen esetekben a folyadékot (konyhasó-, 298.