A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

2. SZEKCIÓ: Ivóvíz- és szennyvízminőség és tisztítástechnológia - Winkler Viktória: Ivóvíz- és szennyvízminőség

szőlőcukor-, fehérjeoldat, vér stb.) többféle úton lehet a szervezetbe vinni, nemcsak szájon keresztül. A másik esetben - és ez a ritkább - a vízmennyiség kórosan megnövekedik. Ennek az ún. vízmérgezésnek az oka vagy a túl nagy folyadékfelvétel, vagy a kiürítés elégtelensége. A földi élet feltevéseink szerint az ős - óceánok vizébe keletkezett. Ez a vízre utaltság máig is végig kíséri a föld valamennyi élő szervezetét. Az első emberi települések mindenkor és mindenhol vizek mentén keletkeztek. Források, patakok, tavak, folyók voltak az első emberi települések helyei. A víz nemcsak az életet biztosította, hanem védelmet és utazási, kereskedési lehetőségeket is biztosított. Ha eltűnt a víz, eltűnt és megsemmisült az emberi település is. A társadalmak struktúrájának fejlődése és változása, a kisebb és nagyobb emberi conglomerátiók létrejötte, a föld népességének rohamos szaporodása, mind nehezebb feladat elé állította az egyént és a közösséget a jó ivóvízzel való ellátás terén. Hogy milyen fontos volt a vízszerzés ténye, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az ókori közösségek ilyen irányú törekvése és vízadó berendezések mai napig is fennmaradt csodálatos maradványa. Az ember vízre utaltsága fiziológiai tény. Az embernek vízre van szüksége, hogy életét fenntarthassa, és munkakézségét biztosíthassa. A víz fontos tényezője az emberi szervezet Fiziológiás működésének. Az emberi szervek átlagos víztartalma 70 % körül mozog. A sejtek és a szervek víztartalma biztosítja az ásványi anyagok oldatban tartását és a szervek, illetve a sejtek részére való szállíthatóságát. A szervezetben az anyagcserével kapcsolatos kémiai átalakulások csak meghatározott töménységű vizes oldatokban történhetnek. Mindezekből következik, hogy a szervek és a sejtek víztartalmának nagyfokú csökkenése az élettani működés súlyos zavarával jár. A szervezetnek állandóan gondoskodni kell a párolgás és a kiválasztás útján elveszített vízmennyiségek pótlásáról. A szervezet sokkal érzékenyebb a vízháztartás zavaraival szemben, mint a táplálkozás zavaraival. Ha a szervek víztartalmának 12-20 %-a elvész, már beállhat a szomjhalál. Az emberi szervezet vízháztartásával kapcsolatban tudnunk kell, hogy a szervezet napi vízvesztesége 2-2,5 liter között mozog. Ugyanennyi tehát a szervezet napi vízigénye is. A táplálékkal naponta átlagosan 1/2 liter vizet vesz fel az ember. A szervezetben végbemenő biokémiai folyamatok révén a szervezet víznyerése kb. 350 gramm. Tehát az emberi szervezetnek napi vízszükségletéből mintegy 1,5 litert ivás útján kell pótolni. Az emberi szervezet anyagcseréjében a víz, mint ásványi anyagok oldószere és vivőközege szerepel. Tehát a víz és só - anyagcsere szorosan összefügg egymással. Az a víz, amit megiszunk nemcsak H

20, hanem sóoldat, amellyel a kationok és az anionok egész sora jut iváskor a szervezetbe, hogy ott a táplálkozás révén ki nem elégített kation- és anionhiányt pótolja. 299.