A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

1. SZEKCIÓ: Terület- és településfejlesztés és a vízgazdálkodás kapcsolata - Gayer József–Meike van Ginneken–Janusz Kindler–Somlyódy László–Hilary Sunman: A biztonságos vízviszonyok megteremtése Közép- és Kelet-Európában: regionális jövőkép és akcióterv

mindannyiunk közös és jelentős erőfeszítésére van szükség. Tudjuk, hogy a jövő nem olyan lesz, mint a múlt. A gazdasági fejlődés és ennek járulékai egyre nagyobb nyomást jelentenek majd a vízkészletekre. A demokrácia és a piaci erőviszonyok azonban, vélhetően, kedvezően befolyásolják majd a vízgazdálkodást. Növekednie kell a magánszektornak, amely általában hatékonyabb és eredményesebb, mint az állami szektor. Az EU csatlakozás folyamata hajtóerőt biztosít az integrált víz-gazdálkodás számára. A gazdálkodás-politikai reformok, beleértve a relatív árak változásait és a privatizációt, valamint az állam beavatkozásának csökkenését, a jobb vízgazdálkodás irányába hatnak majd. Ennek ellenére az alábbiakban felvázolt jövőkép elérése nagy kihívást jelent majd. Az alapvető feltételezés az, hogy minden érintett fél erős elkötelezettséggel dolgozik majd az integrált víz-gazdálkodás végrehajtásán; azok is akik kormányoznak és azok is akiket kormányoznak. A CEE ÁLLAMOK JÖVŐKÉPE 2025-re 2025-re minden CEE ország EU tagországgá válik. Ezeket az országokat stabil társadalmak és gazdaság jellemzik. A legkisebb egy főre eső GDP is eléri az EU országok átlagértékének felét. Egyre inkább követni fogják a fenntartható gazdálkodás és ökológiai-gazdaság irányelveit a gyakorlatban is. Nevezetesen: • A vízhiány már nem probléma többé; • A stratégiai beavatkozások és kezdeményezések lehetővé teszik majd mind a városokban mind a vidéken élő emberek számára, hogy megfizethető áron biztonságos és jó minőségű vízellátásban részesüljenek, folyamatos, meg nem szakított módon; • Nemzetközileg elfogadott normák szerint védekeznek az árvizek és az aszály ellen, felhasználva a műszaki és a „nem-szerkezeti" beavatkozások lehetőségeit; • Javított tápanyag gazdálkodáson alapuló ökológiailag ésszerű mezőgazdasági és ipari módszerek, kiterjedt csatornázás és hulladékgazdálkodás és ezek szigorú kikényszerítése jelentős mértékben csökkenti a pontszerű és nem-pontszerű szennyezőforrások szennyezéseit és ennek nyomán helyreáll a legtöbb folyó és bel-tenger környezeti állapota, valamint rehabilitálják a legtöbb vizes élőhelyet is; • Az intézményi rendszerek megerősödése, az összehangolt törvények és jogi szabályozók, csakúgy, mint ezek kikényszerítése garantálja a folyó vízgyűjtők integrált vízgazdálkodásának végrehajtását, mind nemzeti mind nemzetközi szinten és ez része lesz a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődésnek; • A vízügyi hatóságok hatékonnyá és átláthatóvá válnak, valamint jó kapcsolatokat tartanak fenn a nem-kormányszintű szervezetekkel (az 20