A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

6. VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Ombódi István–Tóth Erika: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a Sajó–Bódva vízgyűjtőjén

A rétegvízkészlet nagysága 1.879 m

3/s, amelynek kihasználtsága 50 %-os. A karsztvízkészlet nagysága 1.82 m

3/s, a kihasználtsága 44 %. Hévíz a vizsgált területen több helyen is található, a Jelenlegi kitermelés a korábbi éveknek a 45 %-a. Elsősorban Miskolcon. Tiszaújvárosban és Kazincbarcikán van hévízhasználat. 5.3. Vízbázis védelem A Sajó és Bódva vízgyűjtőjén lévő felszín alatti vízkészletek a felszíni szennyeződésekkel szembeni természetes védettség hiánya miatt veszélyeztetettek. A védendő vízkészletek négy vízföldtani körzetben találhatók. A legjobb minőségű és kiemelten védendő vizek a bükki és az aggteleki karsztvizek, a bükkaljai talajvizek és a felszín alatti vízbázisok ivóvízellátásra hasznosított készletei. Az üzemelő vízbázisok fokozatos biztonságba helyezését és -tartását célzó program 36 üzemelési engedéllyel rendelkező vízbázisra terjed ki, 1997-ben a következő vízbázisokon indult el a diagnosztikai fázis: • Bocs ÉRV Rt. X/B. telep, Sajóládi Vízmű • Sajószentpéter ÉRV Rt. I-I/a. telep Borsodsziráki Vízmű • Kazincbarcika ÉRV Rt. II. telep • Sajóecseg ÉRV Rt. I/c. telep • Edelény Városi Vízmű BORSOD VÍZ Rt. A távlati vízbázisok kijelölésének és biztonságba helyezésének célja az, hogy jelentős, meglévő, üzemelő vízmű közelében legyen olyan vízbázis, amely havária esetén relatíve rövid időn belül a vízellátásba bekapcsolható. 1996-1997. években az alábbi vízbázisokon indultak el a védelmi munkálatok: • Tiszadob • Perkupa. 5.4. Árvízvédelem A Sajó völgyében a teljes ármentesítés nem valósult meg. Az árvízvédelmi töltések szakaszosan épültek ki és köztük nyílt árterek maradtak. A nyílt 1112