A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

6. VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Koch György–Szalay Miklós–dr. Varga István: Felső-Bácska vízgyűjtő-gazdálkodásának tervezése

A felszín alatti vizek minősége időben és térben is jelentősen változik. A talajvíz a Margitta-szigeten közel van a felszínhez és kapcsolatban van egyrészt a Dunával, másrészt a rétegvízzel. Az összes sótartalom 500-900 mg/l közötti, 1-2 mg/l ammónium, 2-6 mg/I vastartalom, 18-25 nkf, és 0-2 mg/l nitrátion koncentráció jellemzi, amelyek mellett helyenként megtalálható a szennyezésre utaló coliform baktérium. A Kígyós és az Igali rendszerben a talajvizet a 0.5-8.0 m közötti mélység, 800-1600 mg/l összes só és 10-300 mg/l nitrát koncentráció, 25-35 átlagos nkf, és kedvezőtlen bakterológiai eredmények jellemzi. A réteg\'izek minőségi paraméterei nem kedvezőek, a határértéket meghaladó vas, mangán, ammónium a jellemző. Ugyanakkor az arzén és a metán koncentráció is gondot jelent. Hasonlóan magas vas, mangán és ammónium tartalommal jellemezhetőek a Duna menti partiszűrésű vízkészletek. 3. A VÍZGYŰJTŐHASZNÁLATOKRÓL Árvízvédelem szempontjából a tervezési területből gyakorlatilag a Margitta-sziget tekinthető árterületnek, amelyet 47,8 km hosszúságú fővédvonal véd a nagyobb árvizek elöntései ellen. A 12 település 270 km

2 -es területét harmadfokú árvédelmi készültséget igénylő árvíz 15-20 évenként veszélyezteti. Különleges és jelentős veszélyt jelentenek a dunai jeges árvizek a kanyarulatokban a lehetséges jégmegállás miatt. Belvízvédelem szempontjából a Kígyós és az Igali rendszer a kevésbé veszélyeztetett öblözetek közé sorolt. Fajlagos vízelvezetés kiépítettsége 9-10 1/s/kin

2, a csatornasűrűség mintegy 0,70-0,75 kin/km

2. A Margitta-szigeti rendszer erősen belvíz-veszélyeztetett terület. Nagyobb részben szivattyúzással vízteleníthető. A lakosság ivóvízellátása átlagosan mintegy 85%-ban közüzemi vízhálózatról - felszín alatti vízre, nagyobbrészt rétegvízre alapozva megoldott. A közüzemi vízművek által szolgáltatott vízmennyiség mintegy 11.300 m

3/nap, ill. 4 millió m

3 évenként. A Baja Környéki (Dávodi) Kistérségi Vízellátó Rendszertől eltekintve, ahol több települést közös ivóvízvezeték Iát el, a települések egyedi vízművel rendelkeznek. A vízfogyasztás jelenleg az 1989 évinek megfelelő, mintegy 140 1/íö/nap. Ez egészül ki az idényfürdők vízigényével, évi kb. 80 ezer m

3-rel (1. ábra). Az ipari vízigények a Kígyós és az Igali rendszerben, elsősorban az élelmiszeripar vonatkozásában jelentkeznek. Az összességében az 1000-1200 m3/nap igényt több, mint 90%-ban rétegvízre alapozott saját vízművek fedezik, a fenmnaradó részt közüzemi vízműről biztosítják. 1090