A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

6. VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Ijjas István Zsolt: A Maros vízgyűjtő magyarországi területének vízgyűjtő-gazdálkodási terve

legjobb adottságú DK-i részén, Battonya - Mezőkovácsháza vonalától ÉK-re tárható fel. A vízgyűjtő többi részén a rétegvíz közüzemi vízellátáshoz valamilyen kezelés alkalmazását igényli: többnyire metángáztalanítást és helyenként arzénmentesítést (pl. Orosháza, Kardoskút térsége). A Maroshordalékkúptól nyugatra eső térségekben (Marosszög kivételével) lágyak a rétegvizek, illetve ÉNy-ra az ammóniatartalom is meghaladhatja a tűrhető értékét. A Maros mentén kitermelhető partiszürésű vízkészlet nagyságát 180.000 m

3/d-ra becsülik, de a feltárt víz rendellenesen nagy vas, mangán és metángáz tartalma miatt még tartós próbaszivattyúzásra sem került sor. Hévíz a vízgyűjtő teljes területén feltárható. A vízgyűjtő hévízkészletét 160.000 m

3/d-ra becsülik, ennek mintegy 40-50 %-a 60 °C feletti hőmérsékletű. A hévízkutak kezdetben nagyrészt szabad kifolyással működtek, nyugalmi vízszintjük többször 10 m-rel a terep fölött volt. Az intenzív termelés miatt bekövetkezett nyomáscsökkenések ezt a túlnyomást sok helyen megszüntették, a szabad kifolyásos termeltetésről a szivattyúzásra kellett áttérni. A vízgyűjtőt négy regionális jelentőségű távlati vízbázis területe érinti. A prognosztizált távlati vízbázisok közül a "33. Maros, Szeged - Apátfalva" partiszürésű vízre 100.000 m

3/d és rétegvízre 50.000 m

3/d, illetve a "37. Csanádalberti" rétegvízre 15.000 m

3/d becsült teljesítőképességgel, a tanulmányozott távlati vízbázisok közül a "35. Orosháza Ny" rétegvízre 25.000 m

3/d becsült teljesítőképességgel, a megkutatott távlati vízbázisok közül a "36. Maros-hordalékkúp" rétegvízre 80.000 m

3/d vízföldtanilag modellezett teljesítőképességgel. A felszín alatti vizek állapotát 101 észlelőkút segítségével figyelik, a vízkészlet egészének megfigyelése azonban csak a hálózat csak további fejlesztésével lehetséges. 3. VÍZGYÚJTŐ-HASZNÁLATOK 3.1 ÁRVÍZVÉDELEM Az 1700-as évek elején az "Alsó-Maros" vidék ugyanolyan elvadult, vízjárta, mocsaras táj volt, mint az Alföld többi része. A mezőgazdasági művelés feltételeinek biztosításához elengedhetetlen volt a terület árvíz és belvízmentesítése. A legújabb töltésfejlesztések 1994-ben fejeződtek be, amikor a torkolattól az országhatárig mindkét oldalon egységes elvek szerint kiépített védvonal alakult ki. A kiépült árvízvédelmi rendszerek a folyó áradásai ellen a 1056