A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

6. VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Ijjas István Zsolt: A Maros vízgyűjtő magyarországi területének vízgyűjtő-gazdálkodási terve

A Maros sokéves, számított közepes vízhozama az országhatár szelvényében 165 m

3/s. Az eddigi legnagyobb vízhozamok az 1970. májusi és az 1975. júliusi árvizek lefolyásakor alakultak ki, megközelítették a 2.500 m

3/s-ot. A Maros makói szelvényében eddig előfordult legkisebb vízhozam 24 m

3/s (1983 december 20.-án), a sokévi átlagos vízhozam 155 m

3/s, az eddig előfordult legnagyobb vízhozam 2.440 m

3/s (1970 május 20.-án) volt. A Maros alsó, közös magyar-román érdekeltségű szakaszán a kisvízi hozamok pontos meghatározására eddig csak kísérletek történtek. Eddig hiányoznak a mindkét fél által elfogadhatónak tekintett adatok. Az eddig mért legkisebb vízhozam a mértékadó makói szelvényben nem érte el az 50 m

3/s-ot, az erre a vízmércére számított 95%-os valószínűségű vízhozam 20 m

3/s, a vízjogi engedélyezésnél alkalmazott augusztusi 80%-os valószínűségű vízhozam (vagyis a hasznosítható vízkészlet) 30 m

3/s. A Maros vízminősége Nagylaknál oxigénháztartás, tápanyag háztartás, mikrobiológia valamint szerves és szervetlen mikroszennyezők szempontjából szennyezett (IV. oszt.), az egyéb jellemzőket tekintve jó (n. oszt.). A vízminőség Makónál oxigénháztartás, tápanyagháztartás és mikrobiológia szempontjából szennyezett (IV. oszt.), szerves és szervetlen mikroszennyezők tekintetében tűrhető (III. oszt.), egyéb jellemzőket nézve jó (n. oszt.). A Maros jobb partján üzemelő vízkivételek tápcsatornáiban végzett vízvizsgálatok szerint a folyó vize öntözési felhasználásra alkalmas. A víz minden talajtípus esetében, minden növényi kultúra öntözésére használható. Az Élővíz csatorna és a Szárazár vize erősen szennyezett. A csatornák rossz vízminőségét a bevezetett ipari és kommunális, tisztított, vagy tisztítatlan szennyvizek, mezőgazdasági eredetű szennyezések és termálvíz bevezetések okozzák. A talajvíz átlagos szintje a vízgyűjtő legnagyobb részén a terepszint alatt 2-3 m-re, Mezőhegyes térségében pedig 3-4 m mélységben található. A talajvíztükör minimális szintje 3-4 m, Mezőhegyes térségében pedig 4-6 m. A maximális talajvízállás a felszínt is elöntő belvizeket eredményez, amely alól csak Mezőhegyes - Battonya - Mezőkovácsháza háromszögének tágabb térsége mentesül. A talajvízkészlet nagysága a becsülések szerint mintegy 30.000 m

3/d. A talajvizek szennyező hatásoktól fóldtanilag nem védettek, emiatt belterületen többnyire már elszennyeződtek (nitrátosodtak), de az intenzíven mütrágyázott külterületeken is tapasztalható a talajvíz szennyezettsége. A vízgyűjtő területén rendelkezésre álló rétegvízkészlet nagyságát a Maroshordalékkúpon átlagosan 80.000 m

3/d értékben határozták meg, amelynek mintegy 70 %-a jut a vizsgált területre. A magyar ivóvízminősítési szabványnak megfelelő minőségű (I. osztályú) víz a Maros-hordalékkúp 1055